Meghitt, családias hangulatban emlékeztek Kovásznán a szabadságharcra és vértanúira. A huszonhárom kovásznai 1848—49-es hősi halott belvárosi református templom kertjében álló emlékművénél közel száz helybéli, meghívott gyűlt össze.
A város és egyházak elöljárói mellett Olosz Gergely és Márton Árpád parlamenti képviselő, valamint Szászfalvi László országgyűlési képviselő, a magyar közigazgatási és igazságügyi minisztérium államtitkára volt jelen.
Balogh Zoltán lelkész a kovásznai megemlékezésen párhuzamot vont a szabadságharc és a kommunizmus mártírjai között. Míg előbbiekről hosszú ideig szólni sem volt szabad, utóbbiakról erőltetett módon tereket, utcákat, intézményeket neveztek el. Mégis, a történelmi igazság beteljesedett, a szabadságharc hősei győzedelmeskedhettek, kiszabadulhattak kényszerű fogságukból — csengett ki beszédéből.
Kovács Gábor esperes és Bukovinszky Miklós lelkipásztor egyaránt hangoztatta: a székelység, a kicsi magyarság csak azt veszítheti el végképp, amiről önszántából lemond — amit erőszakkal vesznek el tőle, az nincs végképp elveszve. Szászfalvi László októberről, az emlékezés hónapjáról és azokról a hősökről beszélt, akiknek nem jutott abból, amiért életüket áldozták. Az anyaországi nemzeti forradalom, a Kárpát-medencei magyar összefogás jelképei lehetnek az októberi hősök — hangsúlyozta. A ceremónia záróakkordjaként az emlékezés koszorúit helyezték az emlékmű elé.
