Vargyasnak külön hangulata van — megérzi ezt mindenki, aki nemcsak áthalad, hanem lélegzetvételnyi időre meg is áll a faluban. Ez talán annak köszönhető, hogy a régi székely falvak hagyományából többet megőrzött, átörökített.
Itt megélhetést biztosít a kézművesség, becsülete van az állattenyésztésnek és a földművesmunkának, erős az emberek egyházhoz és nemzethez való kötődése. Jó látni és hallani, hogy a kis közösséget nem érintették annyira a kormány költséglefaragó intézkedései, a jelentősebb beruházások folytatódhatnak, nem csökken az állatállomány, több család példája is azt mutatja, jövőt építenek gazdaságukból. A vargyasiak "szerencséjét" mégsem a korszerűsítés, a megélhetést biztosító állatok száma jelenti, hanem a fiatalok tenni akarása: van, aki az iskolából hazatérve szülei mellé áll dolgozni, s akadnak szép számban, akik az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyleten keresztül segítenek társaikon.
Az egyik kéz elvesz, a másik ad
Vargyas lakossága a kétezres lélekszámot sem éri el, kevés pénz folyik be adóból, ritka a jó hasznot hozó cég, így igencsak szűkre szabott az önkormányzat költségvetése. Ezt a korlátolt anyagi erőt gyengítette a kormány rendelkezése: 139 000 lejt kellett visszautalniuk a javakra beruházásra szánt pénzből és a tanügyi alkalmazottak béralapjából. Emiatt nem tudták kifizetni a Felsőrákos felé vezető 38-as községi út 2,5 kilométeres szakaszának javítási és a község csatornarendszerének, víztisztító állomásának megvalósíthatósági tervét sem. "Év elején a költségvetést úgy állítottuk össze, hogy a legszükségesebbekre mindenképp elég legyen. A 38-as községi út megvalósíthatósági tervét Baróttal közösen rendeltük meg, el is készült, fizetni viszont már nem tudtunk. Hol kedves, hol határozottabb hangnemben kérik, követelik, hogy fizessünk, ám nincs miből. Igazán sajnálom, hiszen tudom, a cégnek egy sor dokumentumot, alaptanulmányt, felmérést és szakértői véleményezést kellett elkészítenie, azokkal pedig költségei voltak, és mi nem teszünk eleget kötelezettségeinknek" — mondotta Ilkei Ferenc polgármester.
A költségvetés lefaragása miatt némileg veszélybe került a sportcsarnok befejezése is. A hivatal önrészként a létesítmény közművesítését vállalta, s el is különített erre kétszázezer lejt, viszont a visszautalás miatt huszonnégyezer lejjel kevesebbel kénytelenek számolni. Eddig lefektették a csatorna- és vízvezetéket (70 000 lejbe került), odavezették a villanyhálózatot, és csatlakoztatták rá az ingatlant (55 000 lej), ám hátra még a gáz bevezetése. Annak engedélyeztetése Ploieşti-en várat magára, s nem tudni, a kivitelezésre elég lesz-e a megcsonkított keretben maradt ötvenezer lej.
Jó hír viszont, hogy a községi vízhálózat folytatására 348 000 lej érkezett a kormánytól. Ez nem elég a beruházás befejezéséhez. Ilkei Ferenc nem híve az utolsó percben folytatott alkudozásnak, azt szeretné elérni, hogy csatlakozhassanak a baróti vízhálózathoz. Ez azért lenne fontos, mert hamarabb kezdődhetne víztározó tartályaik nyomáspróbája, majd a vonal ellenőrzése, illetve az átadás, s akár csapvízhez is juthatnának azok, akik emésztőgödörrel rendelkeznek. A vargyasiak számára a baróti vízhálózathoz való csatlakozás inkább csak biztonsági kiegészítésként szolgálna: nem a Kormos vizét szeretnék hasznosítani, hanem az általuk fúrt mélykutakból látnák el a falut.
Szövetkeztek az állattenyésztők
Ki ismeri egy falu állatállományának egészségét, erejét és fejlődését, ha nem az állatorvos? Farkas Domokos közel húsz éve látja el feladatát, mindegyik portán jártas, szinte minden haszonállatot nevén szólít. Állítja, Vargyason kevésbé észlelhető az állomány csökkenése, mint másutt. Míg a környező falvak többségében akár hetven-nyolcvan százalékkal is visszaesett az állomány, addig itt még mindig megközelítőleg 850 szarvasmarhát (ebből hatszáz tejelő tehén) és háromezer juhot tartanak. Hogy mi ennek a titka? Az, hogy az állattartók a megyében az elsők között ismerték fel a gazdaszervezetek létrehozásának és működtetésének hasznát. Nem csak tejbegyűjtő központként üzemeltették, hanem érdekvédelmi szervezetként is felléptek: lobbijuknak köszönhetően érték el, hogy a felvásárló, a Tyrom Rt. a rögzített áron és feltételek mellett vigye a tejet, illetve pályázatokat is készítettek. Munkájuk eredményeként épült fel az EU-s követelményeknek megfelelő tejcsarnok is.
Egy másik ok a gazdák igényes munkája: tíz esztendő alatt megkétszereződött az állatonkénti tejátlag. A kilencvenes évek végén még 8—10 liter volt mindennaposnak mondható, ma viszont már a 15 liter tejet adó tehenek is ritkábbak, a legtöbb azon felül ad. A minőségi ugrásban szerepet játszott a mesterséges megtermékenyítés lehetőségének kihasználása, ráadásul a közbirtokosság is hat törzskönyvezett apaállatot tart.
Ami az elmúlt években változott, hogy a két-három tehenet tartók száma csökkent — elsősorban a gazdák öregedése miatt —, ezzel szemben viszont megerősödtek a több állatot tenyésztők. "A gazdák kezdtek öregedni, egyre többen hagynak fel a munkával, viszont néhány család 30—40 vagy akár több szarvasmarhát is tart, azok átveszik a helyüket. Csodálom az olyanokat, akik nem csak a mindennapi megélhetést tudják biztosítani, hanem láthatóan hosszú távra terveznek, folyamatosan befektetnek és korszerűsítenek. Örvendetes az is, hogy iskolázott, akár egyetemet is végzett gyermekeiket is sikerült bevonni a munkába, s a pályázatoktól sem riadnak vissza. Meggyőződésem, hogy Fazakas Attiláék, Máthé Lászlóék, Tóth Péterék, Román Sándorék vagy Farkas Sándorék tíz-húsz év múlva is ezzel fognak foglalkozni, s gazdaságuk a község motorja lesz" — mondotta Farkas Domokos.
Az állatorvos szerint az államnak jelentősebb szerepet kellene betöltenie a legelők karbantartásában. Félő, hogy a légi permetezés folyamatos elmaradása miatt elszaporodnak a paraziták, márpedig ez az állatok megbetegedéséhez vezet, és a gazdák kiadásait növeli.
Átadáshoz közel a sportcsarnok
Mozgolódnak a fiatalok
Erdővidék valószínűleg legjobban működő ifjúsági szervezete az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) vargyasi csoportja. Legutóbb ők szervezték meg az Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát, 2006-ban az ötszáznál is több fiatalt megmozgató országos színjátszó találkozót, s nincs olyan ODFIE-esemény, amelyen ne vennének részt. Idén a Hargita megyei Kobátfalván megrendezett színjátszó-találkozóra harmincnégyen mentek el, szavaló- és népdalversenyen voltak, két alkalommal is önkéntes munkát végeztek az árvízkárosult Bölönben, segítettek a Vargyas Napok szervezésében. A faluban nagy hagyománya van a faragásnak: idén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal közösen kopjafaavatással emlékeztek meg a trianoni tragédiáról, majd az ifjúsági konferencia megtartását is fába vésve örökítették meg. Az unitárius vallásalapító, Dávid Ferenc halálának évfordulóján szintén kopjafaállítással fognak emlékezni.
Pájer György több éven keresztül volt az ODFIE helyi szervezetének elnöke, de távozása után is aktív tagja maradt. Mint mondotta, a fiatalok igénylik a folyamatos foglalkoztatást, szívesen vesznek részt a szervezésben, viszont könnyebb lenne, ha jogi hátteret biztosító egyesület is állna mögöttük, ezért úgy döntöttek, a Rika Sport és Kulturális Egyesület munkájába is bekapcsolódnak. Az egyesület elnöke, Román Attila örvend a fiatalok közeledésének, s mint mondotta, akár a vezetést is hajlandóak átadni, hogy az értékes munka folytatódjék: "Örvendenénk, ha az ODFIE-ből kiöregedettek itt folytatnák tevékenységüket. Már bizonyították, akarnak és tudnak is dolgozni, képesek akár jelentősebb eseményt is megrendezni, így meggyőződésem, nyereséget jelentenek az egyesület számára."
A Rika Pataki Izolda, Varga Imola és Dobai Mária vezetésével a hónap elején indította el a Cimbora kört, kéthetente kézműves-foglalkozást tartanak az óvodásoknak és kisiskolásoknak. Az első találkozás sikerült, a vártnál többeket érdekelt a drótsodrás, gyöngyfűzés, bogozás, gipszfestés és a megunt játékok csereberéje, így a tevékenységre szánt három óra észrevétlenül telt el. Román Attiláék legmerészebb terve, hogy a következő kiírástól labdarúgócsapatot nevezzenek a bajnokságba. "Mindegyik erdővidéki községnek van saját csapata, csak nekünk nincs, pedig mi sem vagyunk alábbvalók, mint a többiek. Elég elszántak vagyunk, hogy tervünket meg is valósítsuk. A pénz egy részét az önkormányzattól, másik részét a sportot szerető vállalkozóktól reméljük" — mondotta Román Attila.
