Szünet a csernátoni Végh Antal Általános Iskolában
Az elemi osztályok bezárásával akkora birtokuk keletkezett az alsócsernátoni Kandia falurész óvodásainak, mintha óriások földjén járnának, örvendenek is ennek, de még az elköltöztetett kilenc kisdiáknak sincs amiért búsulnia, mert új barátokra lelt a központi iskolában. Ahhoz kevés a néhány órányi látogatás, hogy megtudjuk, milyen az élet Csernáton község óvodáiban és iskoláiban, de ahhoz elég, hogy meggyőződjünk, a tanügyben is uralkodó válság ellenére ott, ahol a gyermek a legfontosabb, nincs világvége-hangulat a felnőttek körében.
Tanévkezdéskor adtuk hírül, hogy bezárták az alsócsernátoni 3-as iskolát. Akkor még nem tudta senki, hogy az elkerülhetetlen lépés mit hoz az érintett gyermekeknek és annak a falurésznek, amelynek legszebb udvarházában, a Konnáth-kúriában működött egyetlen összevont osztállyal az iskola. Ígérték, hogy iskolabusz viszi majd a gyermekeket a központi Végh Antal Általános Iskolába, de a kételkedők attól tartottak, reggelente késik majd a busz, délben pedig az I—III. osztályosok az utcán csellengnek, amíg a negyedikesek végeznek. Kellemesen kellett csalódniuk a kétkedőknek, pontos az iskolabusz, délben egy órát felváltva foglalkoznak a tanítók a legkisebbekkel, és mindenki a korának megfelelő önálló osztályban tanul annak rendje és módja szerint. A tatarozásra szoruló száznegyven éves kúriában pedig huszonhárom óvodás örvend a tágasságnak, és az is elképzelhető, hogy egyszer saját közösségi háza lesz itt Kandiának.
Az óvodások boldogan veszik birtokba az egész udvart
A Végh Antal Általános Iskola 2000-től pénzügyi központja Alsó- és Felsőcsernáton, Albis és Ikafalva óvodáinak és iskoláinak, Bartók Ernő Attila pedig négyszázötvenkét gyermek és negyvenkilenc alkalmazott, köztük harminchét pedagógus igazgatója. Igaz, hogy az általános költségvetés-visszavonás a csernátoni tanintézményeket sem kerülte el, az idén kiutalt 150 000 lejből 18 000-et kellett visszaadniuk, de az igazgató szerint egységeik "mégsem állnak olyan rosszul, nem földszegények, inkább az a baj, hogy a kollégák úgy gondolják, amennyivel levágták a fizetésüket, annyival kevesebbet kellene dolgozniuk". Azt ellenben elismeri, hogy az ezerlejes, sőt, annál is kisebb fizetés megalázó, abból nem lehet megélni, de ezért a rendszer a hibás, és nem a gyermekek. A súlyos helyzetre példaként hozza fel, hogy "a matematika és a kémia—biológia tanár elment egy évre Angliába fontot keresni", a szakképzett helyettesítők pedig évről évre reszketnek, hogy a következő tanévben kapnak-e katedrát. "Én a régi világból vagyok (harmincnégy éve dolgozik a tanügyben, huszonnyolc éve igazgató — szerk. megj.), szombaton tanítottunk, vasárnap kulturális munkát végeztünk, hétfőn pedig nevettünk azon, hogy milyen jó volt a hétvége. Most már az iskola hivatallá változott, a tanárok pedig hivatalnokokká, tisztelet a kivételnek, nem hivatásszerűen tanítanak."
Nincs gyermekhiány a Végh Antal Általános Iskolában
Csernáton falvainak óvodáiban és iskoláiban mindenütt vezetékes víz folyik, az illemhelyiség az épületben, és minden ingatlan az önkormányzaté, ha beruháznak, az övék marad. Ez meglátszik azon is, ahogy javítják az épületeket, a fűtésrendszerek is jól működnek, ahol pedig csempekályhát használnak, bőségesen megvan a tüzelő is. Jelenleg negyven első osztályost jegyeznek, jövőben néggyel többen lesznek, az óvodákban százhatvankét gyermek, az elemi osztályokban százötvenegy, az V—VIII. osztályban százharminckilenc. A községben nincs beiskolázatlan gyermek, a tavalyi huszonnégy végzős általános iskolásból huszonegyen járnak városon IX. osztályba.
Nem mondhatni, hogy Csernátonban jobb a helyzet, mint máshol, mégis találkoztunk derűlátó emberekkel, akik hiszik, hogy ez az állapot ideiglenes, bíznak a jövőben, és ahogy Mátis Judit titkárnő, az iskolai pénzügyi központ két lábon járó adattára fogalmazott, amíg kevesebb van, addig kevesebbet költenek.
