2010 első nyolc hónapjában rendhagyó módon kétszer annyi vízzel, mint tűzzel kellett megküzdenie a megyei készenléti felügyelőségnek: 155 alkalommal hívták őket árvízkárok elhárítására (47,1 százalék), és 78 esetben tűzoltásra (23,7 százalék) — ez eggyel több, mint az előző esztendőben. A rekordteljesítmény az idei időjáráshoz kapcsolódik: három hónap alatt 90 ízben, azaz gyakorlatilag mindennap a vízzel álltak szemben, nem csak nyolcórányit naponta.
És egyre többször kell részt venniük baleseti mentésben: az említett időszakban 45 vészhelyzetben vették igénybe a katasztrófaelhárítókat. Másféle beavatkozást tizenhetet jegyeztek, tizenegyszer későn, már megoldott ügyben értek a helyszínre, kilenc alkalommal vissza is fordultak a cél előtt, és összesen öt hamis hívásnak ugrottak be. A késés oka a nagy távolság, a megyében ugyanis csak három állandó ügyelet működik: Sepsiszentgyörgyön (ez látja el Erdővidéket is), Kézdivásárhelyen (innen sietnek Orbaiszékre is) és Bodzafordulón. A legtöbb településen önkéntes tűzoltóegységek ugranak, ha baj van — és minden negyedik tüzet önerőből el is oltanak.
A leggyakrabban a megyeszékhelyi egységből riasztják az ügyeletes alakulatot: a 78-ból 47 tüzet ők oltottak el, 12 esetben önkéntesek közreműködésével. A kézdivásárhelyiek átlag minden tizedik napon oltottak: 222 nap alatt 23-szor; 11 alkalommal a szakik, tíz tűznél vegyes csapatok, kétszer csak önkéntesek. A Bodza-vidéken nyolc hónap alatt nyolcszor csaptak fel a lángok. Leginkább a lakóépületek, gépkocsik és munkahelyek veszélyeztetettek: összesen 47 lakás (ebből négy tömbházban), 12 szállítóeszköz, hét termelőegység gyulladt ki, és egy-három szolgáltatói telephely: adminisztrációs, egészségügyi, turisztikai és postaépület.
A tűz leggyakoribb oka a kitisztítatlan vagy rosszul működő kémény: 25 ízben ez volt a baj. A következő károkozó a tákolt villamossági eszköz: a hivatalos jegyzékben 13 tűzeset szerepel ilyen berendezések rovásán, de még 9—12 külön említett eset is ide sorolható. Egyenlő számú (hat-hat) csapást hozott a gépek helytelen működtetése, a nyílt láng és a villám, ötöt pedig az emberi rosszindulat, azaz a szándékos gyújtogatás. Négy-négy tüzet a felügyelet nélkül hagyott kályháknak köszönhetnek, hármat öngyulladó anyag okozott, két-két alkalommal a hanyagság ütött vissza: dohányzás, gyermekjáték, kipattanó parázs vagy szikra.
A tűzoltók kilenc felnőtt és öt kiskorú életét mentették meg. Ehhez összesen 3386 személy (hivatásos és önkéntes tűzoltók, rendfenntartó erők és civilek) és 1016 gépi eszköz (autók és célszerszámok) bevetésére volt szükség.
Pár éve a polgárvédelem is a tűzoltók feladata: az árvizek következményeinek elhárítása mellett a folyókon keletkezett jégtorlaszok és régi lőszerek felrobbantása, gátak megerősítése, kidőlt fák és oszlopok kivágása, meglazult tetőszerkezetek vagy egyéb veszélyes elemek eltüntetése. Azt azonban a parancsnokok hangsúlyozták, hogy az emberek sokszor félreértik szerepüket, lehetőségeiket: áradás közben nem tudnak közbelépni (a víz elleni fellépésre amúgy is sokkal kevésbé vannak felkészülve, csak pár kis teljesítményű szivattyúval rendelkeznek), a gátépítés és az elhanyagolt lefolyók, elöntött gazdaságok kitakarítása sem feladatuk, hanem az emberi és állati életek, anyagi javak mentésére szakosodtak, minden egyebet csak támogatásként végeznek el, ha a lakosság önerőből nem birkózik meg bizonyos váratlan eseményekkel.
