Mostani riportunk olyan esetről szól, amikor jutna erdő, de van, aki úgy gondolja, nem jár, pontosabban nem az jár. A torjai egyesített Nagy és Csiszár birtokok körüli hercehurcát boncolgatjuk.

Kis család- és birtoktörténet
Bálványoson két jelentős birtok egyesült, amikor a Fortyogó-fürdőt építő Nagy Ferenc és Csiszár Sára fia, István feleségül vette a Csiszár­fürdő-alapító Csiszár Dénes és Török Róza egyetlen lányát, Máriát. Ezzel az 1800-as évek végén az Aporoktól vásárolt közel 130 hektáros birtok hozzáadódott a Nagy család 320 hektárnyi birtokához. A frigyből három gyerek született: Lajos Dezső, Ferenc Endre és Erzsébet Piroska. A két férfi elhunyt, első örököse Szígyártó Emília Emese, a második örökösei: lánya, Nagy Gizella és fiági unokája, Nagy Ferenc, aki megszólal riportunkban. A hölgy, férje után Török Erzsébet Piroska 88 éves, Németországban él, lánya gondozza. Megbízásából egyik unokája, Johann Taierling kapcsolódott be a juss visszaszerzésébe, aki 2005-ben hazajött Kézdivásárhelyre.

Elakadtak
Nagy Ferenc elmesélte, ő foglalkozott a 18-as és az 1-es törvény adta lehetőségek alapján a visszaigényléssel. Sikerült kilenc örökhagyótól 90 hektár fenyvest a Sósborvízzel szembeni oldalban megkapniuk. Aztán a 247-es törvény alapján visszakérték az egész birtokot, 417 hektár erdőt telekkönyvvel igazoltak.
Johann Taierling vaskos iratcsomót adott át eddigi tevékenységük keresztmetszetét mutató másolatokkal. Elmondta, van, amit már visszaszereztek, más ügyek folyamatban, csigalassúsággal, de haladgatnak, ám a legnagyobb gondot a bálványosi erdők visszaszolgáltatása jelenti. Pert nyertek, a Torja községi, majd a megyei földosztó bizottság megítélte a területet, s mégis húzódik az ügy. Taierling egyértelműen a berecki állami erdészetet és a megyei erdészeti igazgatóságot okolja a késleltetésért, sőt, hivatali visszaéléssel és korrupcióval vádolja a vezetőket.

Harc a vagyonért
Az örökösök még 2005-ben, a teljes restitú­ciót szavatoló törvény megjelenése után beadták vissza­igénylési kérvényeiket. A torjai földosztó bizottság 2006 októberében határozatot hozott. Meg­ítélte az összterületet a testületben munkálkodó szakember, a berecki állami erdészet képviselőjének helyszínrajzai alapján. Mind Daragus Attila polgármester, a bizottság elnöke, mind helyettese, Kováts András korábbi polgármester elmondta, a testületben egyedül az erdész tudja, mi hol van, tehát el kellett fogadniuk útmutatását.
A család megfellebbezte a határozatot, mivel az összterületből 37 hektár erdő helyett legelőt ítéltek meg, továbbá 61 hektár területen tarvágás történt, részben 1996-ban, részben 2005-ben. Az óvást nem fogadták el, így az örökösök az igaz­ságszolgáltatáshoz fordultak.
A kézdivásárhelyi bíróságon telekkönyvvel bizonyították, mennyi erdejük volt, s követelték, erdőt kapjanak helyette, ne legelőt és bokrokat. A pert 2008 februárjában megnyerték, s mivel senki sem fellebbezett, az ítélet véglegessé és visszavonhatatlanná vált. Ezzel ismét a torjai bizottsághoz fordultak. 2009. februári ülésén a testület jelen levő tagjainak egyöntetű szavazatával jóváhagyta a megítélt területeket. Megjegyezzük, hogy az állami erdészet képviselője hiányzott az ülésről.
Az ügycsomó felkerült a megyei földosztó bizottsághoz, amely tavaly júniusban Codrin Munteanu akkori prefektus elnökletével a jelenlévők egyöntetű szavazatával szintén jóváhagyta. A dokumentumot ellátta kézjegyével többek között Gheorghe Munteanu, a megyei erdészeti igazgatóság akkori vezetője és Dan Pandele, a megyei erdészeti felügyelőség igazgatója is.
Idén januárban a torjai földosztó bizottság kiállította a birtokba helyezési jegyzőkönyvet, ám azt nem írta alá Andrei Martin mérnök, a berecki erdészet vezetője, s a szakcég által beazonosított területet sem bocsátotta a helyi bizottság rendelkezésére az erdészet, így a birtokba helyezés elmaradt. Hogy miért? Azt az örökösök szerették volna kideríteni, de többszöri beadványukra nem válaszolt az erdészet. Panaszt tettek a prefektúrán is, de György Ervin kormánymegbízott többrendbeli felszólítására sem rendezték az ügyet. Mi is rákérdeztünk, de Martin mérnök azzal bújt ki a válasz elől, hogy nincs felhatalmazása a sajtónak nyilatkozni.

Az erdészet visszavág
Taierling elmesélte, tavasszal a berecki erdészet székhelyére hívták, ahol a megyei igazga­tóság vezetője, Ioan Cosnean, jogtanácsosa, Dorel Vâlcu, valamint Andrei Martin várta, és azt ajánlották, fogadják el a 37 hektár legelőt, s akkor a többi erdőt átadják. Azzal nyomatékosítottak, hogy ellenkező esetben perre mennek, az elhúzódik legalább két évig, s ha nyernek is, addig az állami erdészet gazdálkodik a területen. Az örököstársakkal való tanácskozás után az ajánlatot visszautasították.
Az erdészet lépett. Júniusban a kézdivásárhelyi bíróságon megtámadta a megyei földosztó bizottság határozatát, kérte, nyilvánítsák semmissé a vitatott területekre vonatkozó cikkelyt.
Az örökösök, közvetlenül érintettek lévén, kérték a bíróságon a perben való közbelépést, amit meg is ítéltek. Ugyanakkor perképességi kifogást emeltek az erdészeti igazgatóság ellen. Közben feljelentést tettek hatalommal való visszaélés és korrupció vádjával a megyei igazgatóság és a berecki erdészet ellen a nép ügyvédjéhez, a kormány alárendeltségébe tartozó visszaszolgáltatási ügynökségre, az ügyészségre, a korrupcióellenes igazgatóságra. Előbbi kettő kérte az erdészetet, vizsgálja ki az ügyet, s a törvények szellemében rendezze azt, utóbbi átutalta a kézdivásárhelyi ügyészségnek.

Torja adná
Kováts András alpolgármester elmondta, Torja közigazgatási területén az erdők nagy részét gyakorlatilag átadták, a papírformák nincsenek rendben, mert az iratok az erdészetnél elakadnak.
Daragus Attila polgármester hangsúlyozza, az önkormányzatnak érdeke, hogy megoldja a kérdéseket, el szeretnék már felejteni az erdőosztást. Egyrészt, hogy ne kilincseljenek már az emberek a községházán, másrészt, az erdő után adó folyik be a költségvetésbe, harmadrészt, el akarják érni, hogy az erdőknek több mint fele magánkézbe kerüljön, mert akkor az erdei utakat meg tudják szerezni, s nem az állam szedi az erdeiút-adót, hanem ők, így rendbe tennék az utakat. Érdekük, hogy mindenki megkapja erdejét, amennyiben lehetséges, ahol volt. Ha nem, mert ott most már nincs erdő, akkor erdőt adjanak helyette, de ebbe mások nem egyeznek bele.
1990 óta az állam mindennap vágja a torjai erdőket — mondja az elöljáró. Hozzáteszi, próbálták letiltatni a kitermelést, senki nem állt melléjük. De még így is ki tudnák szolgálni az igénylőket erdővel. Az erdészet politikája, hogy kitermeli az erdőt, s azután akarja visszaadni a letarolt területet. Ezt nem lehet, mert erdő helyett erdőt kell adni. Ezt diktálja a józan ész, hangoztatja Daragus, aki kifakad: ,,adjanak nekünk szabad kezet, s két hét alatt olyan ember nem lesz, akinek ne mérnék ki az erdejét, mert van, amiből". Az erdészetnek is mondták, juttassák vissza az erdőt az embereknek, utána vágják, ami megmarad, de süket fülekre találtak.

A mumus
Amint láttuk, a torjai elöljárók is az állami erdészetben látják a kerékkötőt, a Nagy-örökösök szintén.
György Ervin prefektus rákérdezett, ha végleges és visszavonhatatlan bírósági döntés alapján hozták a határozatot, milyen alapon támadták azt meg. Azt a választ kapta, hogy létezik egy alkotmánybírósági döntés, amely szerint a régi területet kell visszaadni. Információink szerint említett döntés olyan eset kapcsán született, amikor az eredeti terület visszaszolgáltatását gátolták.
A kérdést mi is feltettük Ioan Cosnean igazgatónak, s a hivatal perképességére is rákérdeztünk. A tisztségviselő szerint a perképességgel nincs gond, hiszen ők kezelik az állam erdejét, s amíg egy területet nem adnak át, az állami tulajdont képez. A jogszabály felhatalmazza őket, hogy a törvénytelenségnek ellenszegüljenek, hangoztatja, s hozzáteszi, a szóban forgó esetben törvénytelenül hagytak jóvá 98 hektár erdőt, melyet az örökösök preferenciálisan választottak ki, ugyanis 68 hektár nem a telekkönyvvel igazolt területen található, hanem a Best Western Grand Hotel Bálványos szomszédságában, 37 hektáron meg nem erdő, hanem legelő jár.
Nagy Ferenc közölte, számtalanszor elmondta, hogy a 37 hektár terület feltérképezésénél a kézdivásárhelyi mérnök hibázott, de mégis mindenki tényként kezeli a felmérést. A 68 hektár választásáról hangsúlyozza, az erdészet az ő területükről kitermelte az erdőt, élvezte az utána járó hasznot, akkor gondozza a fiatal erdőt, nekik bokor nem kell, hanem erdő helyett adjanak erdőt. A választás azért esett a vitatott területre, mert az a többi jussukkal szomszédos, így a birtok egy tömbben marad. Hangsúlyozza továbbá, hogy a 18-as törvény szellemében kértek mást, mivel a jogszabály kimondja, az 1990. január 1-je után kitermelt erdős terület helyett a lehető legközelebb kell másik erdőt juttatni.
Az erdészeti igazgató szerint erdő helyett erdőt adnak, nem érdekes annak az életkora, habár a fiatal erdő természetéből adódóan sűrű, nem bokrokról van szó. Különben, s erre nagy hangsúlyt fektet: a telekkönyvi terület szabad, s a kiválasztott területre még jelentkezhet az igazi örökös. Ilyen igénylésről nem tudnak a torjai községházán.
Mind Taierling, mind Nagy Ferenc hangoztatja, az erdészeti vezetőket bizonyos érdekek vezérelik. A perrel az időt húzzák, addig is ők gazdálkodnak, no meg, ha visszaszolgáltatják az összes erdőt, felszámolják tevékenységük tárgyát, azzal munkahelyek szűnnek meg. S ki tudja, milyen magánérdekek húzódnak meg a háttérben?

Törvénymódosítás kellene
Az, hogy Romániában nem jó a visszaszolgáltatási rendszer, tény. De amin még lehet, javítani kellene. Mint ahogy mi sem, György Ervin kormánymegbízott sem érti, hogyan lehetett szembeszegülni egy végleges és visszavonhatatlan bírósági döntéssel? A prefektus tapasztalatból mondja, a bírósági végzések után általában patthelyzet alakul ki. Ennek két változata ismert. Egyik esetben az igazságszolgáltatás általánosságban ítéli meg a jusst. Akkor az erdészet azt mondja: jól van, nyertetek, de mutassátok meg, hol van az a terület. Másik változatban a bíróság topográfiai számok szerint ítéli meg a területet. Ekkor az erdészet vagy azt mondja, hogy a toposzámok nem egyeznek a valós helyzettel, vagy már másnak mérték ki azt a területet.
A kormánymegbízott szerint olyan törvénymódosítás kellene, mely kimondja, abban az esetben, ha összeférhetetlenség áll fenn egy bírósági döntés és az erdészet álláspontja között, akkor független törvényszéki szakértő állapítsa meg, hol van a terület, s kötelezze az erdészetet, hogy záros határidőn belül helyezze birtokba a jogosultat.
Addig még sok víz lefolyik a Torja patakán, s bárkinek adna igazat a bíróság, a döntést meg lehet óvni, az ügy a törvényszékre kerül, azt az ítéletet meg lehet fellebbezni, akkor a táblabíróságra jut, no meg ismét vissza lehet utalni alapfokra, s a hercehurca kezdődhet elölről. Az állam meg vághatja ,,saját" erdejét hűvös halomba...