Hogy felkeltsük az olvasók érdeklődését, alább közöljük Krasznahorkai Seiobo járt odalent (2008) című elbeszéléskötete (regénye?) egyik mintadarabját, amely számunkra különösen érdekes lehet, hiszen tájainkon, pontosabban a Szent Anna-tónál játszódik, és hőse a mai román festészet egyik kísérletező, nagy művésze, Ion Grigorescu. Még annyit, hogy Krasznahorkai pályáját a Tarr Béla rendezésében Kárhozat címen megfilmesített, Sátántangó című regényével kezdte 1985-ben, a haldokló magyar gulyáskommunizmus végnapjaiban robbant be az irodalomba a ,,megalázottakról és megszomorítottakról" (is) szóló remekművével. Ezt egy novelláskötet követte (Kegyelmi viszonyok, 1986), majd egy újabb, szintén Tarr rendezésében filmre kerülő regény, Az ellenállás melankóliája (1989).
Aztán kitágult a világ, az író utazni kezdett, s mint annyian a magyar kultúrában, felfedezte magának és olvasóinak Keletet, először egy Kínát is érintő mongóliai útinaplót publikált (Az urgai fogoly, 1992), majd egy világregényt vagy katasztrófatörténetet (Háború és háború, 1999), egy Japánban játszódó, különösen szép ,,lírai" regényt (Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, 2003), egy lélegzetelállítóan izgalmas és szomorú kínai útikönyvet (Rombolás és bánat az ég alatt, 2004). A Seiobo járt odalenn 17 története hol Európában, hol Japánban és Kínában játszódik, az író a művészet esélyeit, elveszített funkcióinak okait kutatja bámulatos empátiával. Az érdekli, hogy a mai ember miért fordul el a remekművektől? (A címről még annyit: Seiobo egy sinto istennő, akinek kertjében a barackfák ezerévenként teremnek gyümölcsöt, és aki megízleli a barackokat, aki eszik belőlük, halhatatlanná válik...)