Meleg nyári napokon az Olt- és a Vásármező (ma Mikes Kelemen) utcán át a hűsölést keresők poros útszakaszon érkeztek az Olt partjára. A Székely Nép egyik, 1940. évi számában Köntés Ferenc, a város közismert, természetrajz szakos tanári végzettségű kertésze Sepsiszentgyörgy közterületeiről cikkezve feladatként jelöli ,,a vágóhíd és az Olt utca közötti területet ligetté képezni és fásított sétánnyá alakítani át, mivel nyáron a legkellemesebb fürdőhelynek felel meg, és a fürdőzők gyakran látogatják".
Az Olt folyónak a volt vágóhíddal (épült 1905-ben, ma műemlék) szembeni szakaszán, a Karácsony malom gátja alatt alakult ki a múlt században a strand. A malomárok és a folyó által közrezárt szigeten a Niszel és Schwarz cég jóvoltából már 1924-ben vetkőző-öltöző fülkék álltak a fürdőzők rendelkezésére. A strand később tornaszerekkel, alkalmi sportpályákkal, vendéglátóegységgel bővült. Újságcikk tudósít, hogy 1931-ben a strand felügyelője a mindenkivel udvarias és kitűnően úszó Erasmo Peccoli volt (vajon, hogyan került városunkba?), és a város strandoló közönsége többször is szerződésének megújítását követelte. Ugyanitt javasolták a strandbérlet bevezetését is. A strandon nem voltak érvényesek a kor közerkölcsének szemérmes normái, így a bámészkodók száma gyakran meghaladta a fürdőzőkét. ,,...többen voltak, akik a porondon fekve a napfürdőt élvezték inkább, mint a hűsítő habokat, ami azért lehet, mert a víz eltakar, s amint mondják, a strand láttatni és látni is jó" ― olvashatjuk a Székely Nép egyik 1929. évi számában.
A folyó közvetlenül a gát alatti medrének egyenetlensége, helyenként a gát kövein gyorsan lezúduló vízfolyás és a strandolók által Lópince néven ismert örvény állandó veszélyt jelentett a gyermekek és az úszni nem tudók számára. Az Oltnak ez a szakasza évről évre szedte áldozatait. Mindennek ellenére a nap és a víz szerelmesei a gát kövein is kitűnően napfürdőzhettek, a zubogók, mai szóhasználattal, igazi jacuzzit, pezsgőfürdőt biztosítottak, a gát fölötti híd karfájáról a merészebbek ugrástechnikájukat csiszolhatták, a távúszást kedvelők számára pedig a gát fölötti lassú vízfolyásban akár kilométernyi távot is lehetett úszni mindkét irányban. 1943-ban a veszélyes, gát alatti részt elkerítették, a hídról fejest ugrókat megbírságolták, ugyanakkor a folyó egy másik szakaszán veszélytelen strand kialakítását határozták el.
Az 1970-es árvíz után megkezdték a folyó medrének szabályozását, lebontották a gátat és felszámolták a strandot. A malomárokra épített kedvelt szigeti malomcsárdát ― lásd képünket ― a Pacéra szállították, ahol Vadászcsárda néven (közismerten Libacsárda) 1997-ig működött, amikor tűzvész martalékává vált. A folyóvizet kedvelők számára ma a volt Bedeházi malom gátja alatti meder kínál kellemes és változatos fürdési lehetőséget.
