De sok gonddal járó felelősséget és évekig tartó, szavatolt előkészületi munkát is a városvezetésnek, amely e rangos titulust megpályázza, és elnyeri. Örvendeztem az elmúlt évben a litván főváros sikeréért ama erdélyi magyar büszkeség jogán, hogy Báthori István fejedelmünket hívták az akkori lengyel trónra Páduában végzett egykori egyetemista elvbarátai, s a lengyel köznemesség királyává is választotta. A somlyói Báthoriakra szégyent nem hozván, Istvánnak már uralkodása elején kardot kellett rántania a kelet felől terjeszkedő IV. Rettenetes Iván ellenében, akit három hadjáratban is kiszorított Litvánia területéről, hogy az akkori két fővárosból, Krakkóból és Vilnából közvetlenül irányítsa Erdély dolgait is. A fenti két városban működő erdélyi magyar kancelláriáján keresztül üzente haza, halála előtt két esztendővel a hármas tanácshoz küldött levelében: ,,Az kik élünk, és Isten gondviselést bízott ránk, nemcsak magonknak, sem csak a mi időbelienknek kellene élnünk, hanem utánunk valóknak is..."
Lelkileg mégis közelebb áll hozzám az idei három kulturális főváros közül Essen és Isztambul mellett Pécs, a római kor Sopianae-ja. E városban alapít püspökséget Szent István királyunk 1009-ben. A püspöki központot várrá alakították át, s itt alapították az első magyar egyetemet 1367-ben. Ugyancsak elsőként nyitotta meg ajtaját Magyar­orszá­gon Klimó György püspöknek köszönhetően a nyilvános könyvtár 1744-ben. Hogy a török hódoltság idején Pécs az Oszmán Birodalom hadseregének első számú magyarországi hadtápbázisaként szerepelt, biztosan visszafogta a fejlődésben Nyugat-Európa városaihoz képest. De ezeréves történelmének e szo­morú emlékét mégis megőrizte Gázi Kászim pasa, Jakováli Hasszán dzsámijait (a minarettel), a két mohamedán templomot építészeti emlékműnek ismerve el. De Pécs városa büszke lehet keresztény templomaira, püspöki palotáira, Zsolnai-házára, kútjára és mindenekelőtt és mellett a Janus Pannonius nevét viselő, egyesített múzeumaira: Csont­váry, Vasarely, Amerigo Tot, Endre Nemes, Martyn Ferenc, az Ókeresz­tény Mauzóleum, Modern Magyar Képtár, Néprajzi, Régészeti, Zsolnay Kerámia Kiállítá­sok, Reneszánsz Kőtár, Római Sírkápolna stb. Ter­mészet­tudományi és várostörténeti múzeumok kínálják látogatásra gazdagságukat, felmérhetetlen értékű kincseiket. A több mint 350 kulturális programot 100 civil, 80—100 regionális társprogram egészíti ki, több százezer bel- és külföldi láto­gató kíváncsiságát elégíti ki. Kiál­lítások, fesztiválok, koncertek gazdag kínálatában eligazodni is nehéz. Mi, erdélyi magyarok is képviseltettünk a testvérvárosi Kolozs­vári Napok által, és nem maradt ki Há­romszék sem. A pécsiek, az idegen turisták a felújított Széchenyi téren rendezett fotókiállításon betekintést nyerhettek a csernátoniak mindennapi életébe, megismerhették az idősebbek jellegzetes arcvonásait, például a néhai Székely Gizellát, amint kezével tartva árnyékot szeme elé mintha azt kérdené: mi történik körülöttem, hogy kerültem Pécsre...? Nézem hosszan a ,,pan­nónagyságú" fejkendős asszonyt, és Édesanyám jut eszembe. Őt is Gizellának hívták, és Pécsett született anno 1906-ban... Tán ezért is állok e városhoz lélekben közelebb?!