A pécsi Püspökvár, előtérben a Barbakánnal
Pontosítanék: kedvelt kulturális fővárosaim. Mert amióta az ismert görög színésznő, Melina Mercouri, a néhai görög kulturális miniszter asszony francia kollégájával közösen megálmodta ezt a programot az Európai Unió közösségében, s ennek már negyed évszázada, ezt a címet elnyerni rangot és megkülönböztetett tiszteletet is jelent.
De sok gonddal járó felelősséget és évekig tartó, szavatolt előkészületi munkát is a városvezetésnek, amely e rangos titulust megpályázza, és elnyeri. Örvendeztem az elmúlt évben a litván főváros sikeréért ama erdélyi magyar büszkeség jogán, hogy Báthori István fejedelmünket hívták az akkori lengyel trónra Páduában végzett egykori egyetemista elvbarátai, s a lengyel köznemesség királyává is választotta. A somlyói Báthoriakra szégyent nem hozván, Istvánnak már uralkodása elején kardot kellett rántania a kelet felől terjeszkedő IV. Rettenetes Iván ellenében, akit három hadjáratban is kiszorított Litvánia területéről, hogy az akkori két fővárosból, Krakkóból és Vilnából közvetlenül irányítsa Erdély dolgait is. A fenti két városban működő erdélyi magyar kancelláriáján keresztül üzente haza, halála előtt két esztendővel a hármas tanácshoz küldött levelében: ,,Az kik élünk, és Isten gondviselést bízott ránk, nemcsak magonknak, sem csak a mi időbelienknek kellene élnünk, hanem utánunk valóknak is..."
Lelkileg mégis közelebb áll hozzám az idei három kulturális főváros közül Essen és Isztambul mellett Pécs, a római kor Sopianae-ja. E városban alapít püspökséget Szent István királyunk 1009-ben. A püspöki központot várrá alakították át, s itt alapították az első magyar egyetemet 1367-ben. Ugyancsak elsőként nyitotta meg ajtaját Magyarországon Klimó György püspöknek köszönhetően a nyilvános könyvtár 1744-ben. Hogy a török hódoltság idején Pécs az Oszmán Birodalom hadseregének első számú magyarországi hadtápbázisaként szerepelt, biztosan visszafogta a fejlődésben Nyugat-Európa városaihoz képest. De ezeréves történelmének e szomorú emlékét mégis megőrizte Gázi Kászim pasa, Jakováli Hasszán dzsámijait (a minarettel), a két mohamedán templomot építészeti emlékműnek ismerve el. De Pécs városa büszke lehet keresztény templomaira, püspöki palotáira, Zsolnai-házára, kútjára és mindenekelőtt és mellett a Janus Pannonius nevét viselő, egyesített múzeumaira: Csontváry, Vasarely, Amerigo Tot, Endre Nemes, Martyn Ferenc, az Ókeresztény Mauzóleum, Modern Magyar Képtár, Néprajzi, Régészeti, Zsolnay Kerámia Kiállítások, Reneszánsz Kőtár, Római Sírkápolna stb. Természettudományi és várostörténeti múzeumok kínálják látogatásra gazdagságukat, felmérhetetlen értékű kincseiket. A több mint 350 kulturális programot 100 civil, 80—100 regionális társprogram egészíti ki, több százezer bel- és külföldi látogató kíváncsiságát elégíti ki. Kiállítások, fesztiválok, koncertek gazdag kínálatában eligazodni is nehéz. Mi, erdélyi magyarok is képviseltettünk a testvérvárosi Kolozsvári Napok által, és nem maradt ki Háromszék sem. A pécsiek, az idegen turisták a felújított Széchenyi téren rendezett fotókiállításon betekintést nyerhettek a csernátoniak mindennapi életébe, megismerhették az idősebbek jellegzetes arcvonásait, például a néhai Székely Gizellát, amint kezével tartva árnyékot szeme elé mintha azt kérdené: mi történik körülöttem, hogy kerültem Pécsre...? Nézem hosszan a ,,pannónagyságú" fejkendős asszonyt, és Édesanyám jut eszembe. Őt is Gizellának hívták, és Pécsett született anno 1906-ban... Tán ezért is állok e városhoz lélekben közelebb?!