Vérszegény tüntetés

2010. október 23., szombat, Közélet

,,Rabok tovább nem leszünk!" ,,Rabok, tovább nem eszünk?" ,,Ez a kérdés, válasszatok!" ,,Hazugság, meddig?" — többek között ez állt azokon a pannókon, amelyekkel tegnap közel háromszáz kórházi, tanügyi és önkormányzati alkalmazott vonult utcára Sepsiszentgyörgyön.

A tüntetők a prefektúra épülete előtt gyülekeztek, majd a Sanitas szakszervezet vezetésével egy csoport a két kormánypárt székházához vonult.
,,Huszonnyolc első osztályos diákom van, ők a szemem fénye, de borzasztó érzéssel megyek be az iskolába, ha arra gondolok, hogy a tanárok arcáról eltűnt a mosoly, és mindenki a nincstelenségről beszél" — ecsetelte lapunknak Berekméri Mihály, a Ni­colae Colan Általános Iskola I-es fokozatú tanítója, aki harminchat éve oktat, és jelenleg 1100 lejt kap kézhez munkájáért. ,,Elveszítettük fizetésünk közel negyven százalékát, a 25 százalékos levonás mellett még a pótlékokat is elvették, hát hogyne lennének elkeseredve az emberek."
A prefektúra előtti téren összegyűlt tömeg fütyült, sípolt, akik pedig azt kiabálták: ,,hazugok", ,,csak ígér a kormány, de nem ad", távolmaradó kollégáikat is szidták, mert ,,ha csak ennyien vagyunk elégedetlenek, akkor megérdemeljük sorsunkat".
A Frăţia és az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés tagszervezetei, valamint a demokratikus szakszervezet többek között a fizetések drasztikus csökkentése, a tömeges elbocsátások, az új nyugdíjtörvény ellen emeli szavát, a Tanügyiek Szabad Szakszervezete ezenkívül a munkáltatóval szemben megnyert perek érvényesítését, a ingázó pedagógusok utazási költségeinek megtérítését és a pedagógusok más jogosultságainak biztosítását foglalta követelései közé.
Míg Nagy Gábor, a szabad szakszervezet háromszéki elnöke ismertette a tanügyben dolgozók tizenkét pontos követeléslistáját, a kórházi, valamint az önkormányzati alkalmazottak Vasile Neagovici, a Frăţia-Sanitas megyei elnöke vezetésével az RMDSZ székházához vonultak, ahol zárt ajtókat találtak, nem úgy a Demokrata Liberális Pártnál, ahol Dan Manolăchescu megyei elnök fogadta a tüntetőket, és kifogásolta, hogy az általános országos sérelmek helyett nem fogalmaztak meg helyi jellegű panaszokat.


Kiállnak az éhségsztrájkoló tanárnő mellett
A Tanügyiek Szabad Szakszervezetének háromszéki csoportvezetői javasolják, hogy sorra minden megye vállaljon egynapos sorsközösséget Cristina Anghel caracali tanárnővel, aki a tanügyben uralkodó áldatlan állapotok elleni tiltakozásul ötvenkilenc napja lépett éhségsztrájkba. A szolidaritási akció kezdeményezői továbbítják a javaslatot a szervezet országos vezetőségének. (r)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1420
szavazógép
2010-10-23: Közélet - Iochom István:

Az ’56-os mártírokra emlékeztek

A magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 54. évfordulójára készülve tegnap délben a Szoboszlay-perben kivégzett vértanúk emlékére állított kopjafánál — melyen a tíz kivégzett, Szoboszlay Aladár, Huszár József, Ábrahám Árpád, dr. Kónya B. István, Orbán Károly, dr. Fîntînar Ştefan, Lukács István, Tamás Imre, Tamás Dezső és Orbán István neve olvasható — a kézdivásárhelyi református temetőben a helybéli Református Kollé­gium tanárai és diákjai rótták le kegyeletüket a hősök és mártírok emléke előtt.
2010-10-23: Máról holnapra - Bogdán László:

Október csodája

El lehet játszani a gondolattal, mi történt volna, ha másképpen zajlik le minden 1956 véres őszén, de sajnos, csak játszani lehet ezzel a gondolattal, ezzel a meghökkentő ötlettel, mert minden úgy történt, ahogyan történt, pontosan úgy, és most már soha nem tudjuk meg, hogyan történt volna, ha Magyarország terve sikerül,