A ma vitára és szavazásra kerülő bizalmatlansági indítvány sok reményre mégsem jogosít, szinte bizonyos, nem lesz meg az elfogadásához szükséges szavazat, a tavalyi csoda nem ismétlődik meg, a rövid pórázon tartott kormánypárti honatyák meg sem közelíthetik az urnákat, így még tévedésből sem csatlakozhatnak az ellenzéki kezdeményezéshez.
A kudarc azonban egyértelműen nem ezen múlik, hisz akár nyíltan is vállalhatnák a másik oldalhoz csatlakozásukat, ha körvonalazódott volna egy reménykeltő alternatíva. A szociáldemokraták és a liberálisok azonban folyamatosan azon marakodnak, ki ellenzékibb, ki utálja jobban Băsescut, Bocot, legkevésbé sem próbálták összehangolni mondandójukat, még a leendő, esetleges kormányfőről, a legfontosabb tennivalókról sem sikerült megállapodniuk. A két ellenzéki pártelnök egymással gúnyolódik, no meg hárítja a felelősséget. Nemcsak parlamenti kollégáikat, de a közvéleményt, mi több, még egymást sem sikerült meggyőzniük, hogy valóban megoldást jelenthetnének a válságban fuldokló Romániának. Élhetünk a gyanúval, politikai színjátékról van szó csupán, valójában nem is kívánnak hatalomra kerülni, ilyen nehéz időszakban nem koptatnák hírnevüket a kényes-kínos kormányzással, az emberekre, gondjaikra való hivatkozás csak a jól bevált retorika része.
A politikusok ellenzékben és kormányon egyaránt leszerepeltek. A szakszervezetek ma rég nem látott tömeget próbálnak mozgósítani, 80 000 ember felvonulását ígérték a fővárosban. A hatalom minden eszközt bevetett, hogy elijessze a tiltakozásra készülőket, de talán éppen ez a gáncsoskodás erősíti meg az emberek elhatározását: ha szép szóval, tárgyalások útján nem sikerült, majd az utcán kiharcolják jogaikat. Választott képviselőikre nem számíthatnak, maguk lépnek a küzdőtérre.