A főútról nem látszanak, de az itt élők számára minőségi ugrást jelentenek a községközpontban folyó munkálatok: újratervezték és alakítják a tömbházak közötti zöldövezeteket-parkolókat, korszerűsítik az állomásra vezető utcát, és a szabadidőparkban is készül az új sportpálya — a focipálya és a fedett csarnok mellett ez lesz a harmadik létesítmény a mozogni vágyók számára; jó, hogy van rá igény és lehetőség.
A szegélyköveket már majdnem mindenütt lerakták, az állomási utcában a kapuk előtti kijáratokat is gondosan elrendezték, az úttestet lehengerelték, és ha az időjárás kitart, nemsokára friss aszfalton közlekedhetnek a járművek és szabályszerű járdán a gyalogosok. A vasútállomás állapota siralmas, sorozatos felszólítás ellenére sem mozdul semmi, Ráduly István polgármester szerint elkerülhetetlen a bírságolás. Az államvasút veszteségei közismertek, de nem minden pénzkérdés, az embermagasságú gyomot például különösebb beruházás nélkül ki lehetett volna irtani, ehhez azonban láthatóan hiányzik az akarat vagy az odafigyelés.
Jóval több kellene a tömbházak felújításához: mi tagadás, meglehetősen lehangoló látványt nyújtanak a hámló falakon hosszan rozsdálló kémények, rendetlen erkélyek, összevissza drótok és parabolaantennák — és még kiáltóbb lesz az elhanyagoltság, ha az utcakép rendeződik.
A földszinten észlelhető némi jele a fejlődésnek: az üresen tátongó vagy raktárnak használt üzlethelyiségek mellett szép, igényes kirakatokat, hívogató bejáratokat is látni.
A napon idősek sütkéreznek, egy ajtó előtt négy-öt fiatal álldogál, valamire várnak. Egy kerítésen több hirdetés: árkosi és bikfalvi bálok meghívói, a fűtési segély igényléséhez szükséges tudnivalók, hétvégi disznóvágásról vagy tűzifaeladásról értesítő cédulák. Az úton nagy a forgalom, sok kapuban a krumpliból, hagymakoszorúból, virágból, házikenyérből és kürtőskalácsból próbálnak pár lejt keresni — jól jön az mindig.
