Túl vagyunk az első, hegyvidéken közlekedési káoszt is okozó havazáson, hosszú sorok kígyóznak a gumiszerelőknél. Nyakunkon a tél, állítólag idén hamarabb érkezik, harapósabb lesz, és később engedélyezi a hóvirágnyílást.
A havas-jeges sportok kedvelőit extázisba emelő, a fázósokat kétségbeesésbe kergető, az autósokat pedig ezer gonddal terhelő tél rendszeresen váratlanul éri az utak karbantartóit. Az adófizető polgár — pláne, ha nem cserélte télire járműje gumiabroncsait — csúnyákat gondol, és gyakran mond is. Az első megcsúszás, koccanás utáni pillanatokban például ritkán gondol arra, hogy a hókotró járművek kiszállásához is idő kell, erőteljes havazás esetén pedig bizony gyorsan eltünteti a gépek nyomát a fehér lepel. Empátiára csak abban az esetben számíthat az út- vagy közterület-fenntartó vállalat, ha jelenlétét józan emberi léptékkel mérve valóban állandónak, gyorsnak és szakszerűnek ítéli meg az autós-gyalogos közvélemény.
Ezen a ponton fordulhat elő, hogy megbicsaklik kissé a hitünk, látva a hóhelyzetre való háromszéki készülődést. Elsőre minden a legmegnyugtatóbb rendben lévőnek tűnik, hiszen az illetékesek érvényes szerződésekkel, magasra rakott homokbuckákkal és a munkálatra való alkalmasság töretlen hitével várják az első havazást. Csakhogy a kisebb települések minden bizonnyal takarékossági szempontokat előtérbe helyező téli vállalásai éppen a takarékosságon akadhatnak fenn. A szűkös önkormányzati költségvetések ugyanis többnyire nem engedélyeztek szakcégekkel való szerződéskötést, hanem saját embereket, illetve saját, többnyire nem célszerszámnak minősülő eszközöket készülnek hadrendbe állítani. Valószínűsíthető, hogy a fogósnak jósolt tél lenullázza a krízismegoldásokat, és a törvényes lehetőségek sem sietnek az önkormányzatok segítségére, nem téve lehetővé szezonmunkások alkalmazását vagy szociális segélyre jogosultak hasznosítását. A hó és a mínusz fokok dermesztő aktualitása közepette pedig nem ígérkezik túl népszerű álláspontnak, hogy jövőre majd felülvizsgáljuk az idei álláspontot.
A román államelnök örökzöld tézise — miszerint télen nem úgy van, mint nyáron — idén minden korábbinál erősebb nyomatékot kaphat. Főleg akkor, ha a biztosnak hitt-ígért megoldásokról kiderül a törékenységük. Mert akkor minden korábbi szándékba belefagyhat a jóakarat.
