Jane Austennek sem a helyesírása, sem a központozása nem volt olyan tökéletes és nyomdakész, ahogy az bátyja híres mondása nyomán közkeletűvé vált az egyik legnépszerűbb angol regényírónőről. Erről egy oxfordi professzor számolt be kutatásai nyomán.
Henry Austen 1818-ban, a 41 évesen elhunyt írónő halálát követő évben jelentette ki, hogy ,,minden készen került ki a tolla alól". Kathryn Sutherland, az angol nyelv és irodalom oxfordi professzora — aki oroszlánrészt vállalt egy hétfőtől elérhető, ingyenesen hozzáférhető internetes Austen-archívum létrehozásában — azonban egészen más következtetésre jutott. ,,Úgy gondolom, kísérleti alkotói tehetsége kárára egyszerűen túlbecsültük tökéletes angol stilisztaként" — fogalmazott a kutató, aki a digitalizálásra szánt 1100 oldalnyi Austen-kéziratot megvizsgálta. Hangsúlyozta, hogy felfedezése nem csorbítja Austen nagyszerűségét, csupán némiképp változtat a róla kialakult képen. ,,A központozása sokkal szabadabb, a szöveg kapkodva, nagy sietséggel íródott, de valami olyasmit csinált, ami merőben kísérleti jellegű: az élő beszédhez hasonló szöveget alkotott, nem lecsiszolt prózát, nem engedte, hogy a szereplők kifejtsék a gondolataikat egy-egy megszólalásukkor, hanem egymás szavába vágtak" — magyarázta a szakértő.
Austen angol köznemesi köreiben játszódó, szatirikus hangot sem nélkülöző romantikus regényei olyan olvasmányosak, főhősnői olyan élők, hogy nemcsak könyvei népszerűek a mai napig, de számos filmváltozat is született belőlük. Sutherland szerint Austen műveinek szerkesztője, a John Murray Kiadónál dolgozó William Gifford komoly munkát végzett a kéziratokon, amíg nyomdakész formába kerültek. Austen első három regénye, az Értelem és érzelem, a Büszkeség és balítélet, valamint a Mansfield Park első változata még nem Murray kiadásában jelent meg — ezek hibáiért az elemzők korábban mindig a rossz nyomtatást okolták. Az oxfordi kutató azonban úgy véli: éppenséggel ezeknek a regényeknek a stílusa állt legközelebb az eredeti kéziratokéhoz. ,,Az a magas színvonalúan letisztult központozás és tömör stílus, amelyet az Emmában vagy a Meggyőző érvekben látunk, egyszerűen nincs meg a kéziratban" — állítja Kathryn Sutherland.
Felidézte, hogy a tudós Robert Chapman, aki a huszadik század elején tekintett bele a kéziratokba, ugyancsak megdöbbent. ,,Le volt sújtva, és így fakadt ki: bárcsak elpusztíthatnánk a kéziratokat, hogy ne zavarják meg azt a képet, amelyet Austenról őrzünk!" A kutatónő ezzel szemben úgy vélekedett, az eredeti dokumentumokból egy kísérletező szerző képe bontakozik ki, aki éppenséggel jobb dialógusokat és beszélgetéseket írt, mint amit nyomtatásban olvashattunk könyvei szerkesztett változatában.
Az Austen-kéziratok digitalizált változatait egybegyűjtő online archívum hétfőtől a www.janeausten.ac.uk portálon olvasható.
