Denevér Dani Kerekerdő legcsendesebb lakói közé tartozott. Esti tagozaton tanult, és pilótának készült, ezért szorgalmasan részt vett az éjszakai repülőgyakorlatokon.
Egyik hajnalban, amikor fáradtan hazafelé repült, kissé eltájolta magát, a vaddisznóodú felé kanyarodott, és nekiütközött a bokorból előcsörtető Vadkan Vencel fülének. No, lett visítás, Venci felverte az egész családját. Dani először bocsánatkéréssel próbálkozott, mert sérülés nem történt, csak ijedség, de amikor meghallotta a dübörgő lépteket, elmenekült.
Otthon elbújt a legeldugottabb zugba, de előtört régi félelme, az emlék, amikor gyerekkorában a mókusok meghajigálták.
Eközben Venci apja, Vadkan Vendel tajtékozva dörögte: ,,Majd megmutatom én a kis senkiházinak! Meg merte támadni a szegény fiamat, hát széttaposom, csak találjam meg!"
Danihoz is eljutott a dühöngés híre, és a következő este már nem mert elmenni gyakorlatra, ki sem mert bújni a denevértanyáról, s reszketett, mint a nyárfalevél. Így talált rá a nővére, Denevér Delénke, s gyorsan doktor Bubóért repült, aki kiskoruk óta ismerte őket.
A doktor felmérte, hogy egy kis denevérnek semmi esélye a vaddisznóval szemben, aki ráadásul már sok mindenkit kitúrt a helyéről, hát a leleményességéhez folyamodott. — Nemsokára következik a Halloween — mondta —, ami most már errefelé is meghonosodott, hát meg kell ünnepelni...
Másnap megjelentek a plakátok az utcákon, középületeken jókora vigyorgó töklámpással közelképben, a következő szöveggel: ,,Mindenkit meghívunk szombat estére a Vámpírok Báljára! Lesz borzongás elég! Felszolgálunk vámpírkoktélt. Zenél a Kísértetek Bandája. Álarc kötelező!"
Izgatott érdeklődés morajlott végig a lakosságon, különösen a fiataloknak tetszett az ötlet, de az idősebbje is kíváncsi lett.
Szombat este zsúfolásig megtelt a kerekerdei Makkoló vendéglő. Egymás után jöttek a jelmezbe öltözött résztvevők, s mindenki elárulta magát a figyelmes szemlélőnek a választott jelmezzel: Nyuszkó Playboy-nyuszinak öltözött, Vadkan Vendel Néró császárnak, Mókus Miki Tarzannak...
Amikor már javában állt a bál, mindenki felszabadultan mulatott, táncolt, bejelentették az est fénypontját, amit a titokzatos házigazda rendezett. Megjelent egy hatalmas denevér vöröslő karmokkal, forgó szemekkel és két agyarszerű foggal. A döbbenet nagy volt, hirtelen nem tudták a nézők, hogy álarc vagy valóság, de a bábdenevér megszólalt: Vért kívánok! — és több száz denevér repült ki a sötét jelmezből...
Na, lett erre visítás. A mulatozók egymást lökdösve rohantak, ki merre érte, csak Vadkan Vendel gabalyodott bele a palástjába. A remegéstől még az agyarai is kocogtak...
Hát azóta cincogják reggelente a denevérek, hogy: Többet ésszel, mint vadkanhévvel!
