A nálunk is egyre kedveltebbé váló, Datura nemzetséghez tartozó egynyári redőszirmot (Datura metel L.) ez idő tájt csak emlékezetünkben idézhetjük már fel, mivel fagyérzékeny cserje, s levelei fagysújtottan lekonyultak.
A mintegy 15 cm hosszú, fehér trombitavirágú cserje nagy, sötétzöld leveleivel is hivalkodó, bár nem tökéletesen fásodó szára alig 90 cm-re tartja fenn gyönyörű virágait (hibridjei között sárga és rózsaszínű is előfordul). Ha télen bevisszük a lakásba, édeskés illatával is jutalmaz.
A napos, védett helyeket kedveli. Linné, amikor elnevezte 1753-ban, afrikai—ázsiai származásúnak tekintette, bár ennek ellentmondani látszik, hogy csak Amerika felfedezése után ismerik meg Európában. Rokona a már bemutatott angyaltrombita (Brugmansia ssp), a fává növő cserjés maszlag (B. arborea), de a közismert csattanó maszlag is (Datura stramonium). Valamennyi mérgező, de gyógyszerészeti nyersanyag is alkaloidjai miatt.
Magvetéssel szaporítjuk: február—márciusban üveg alá vetjük, és a palántákat fagyveszély múltával ültetjük ki a szabadba.
