Ha városi környezetben Székelyföld-szerte, Háromszéken pedig különösen igényes kórusok egész sora működik, nem így a községekben, falvakban. Ezért is illeti meg különös tisztelet azokat, akik a zenei műveltség terjesztésének és az igényes szórakozástatásnak ezt a formáját művelik.
Az uzoni Szivárvány női kar egyik beszédes példája annak, mennyire meghatározó lehet egy szűkebb közösség kulturális mozgásterében alig több mint tucatnyi lelkes énekes hozzáállása. Na meg a karmester, Keresztes Enikőé, aki nem csupán a kezdeményezés, a betanítás, egyszóval a működtetés középpontja, hanem a motivációs környezet folyamatos megteremtője is.
Az uzoni Szivárvány női kar immár jó néhány esztendeje a sepsiszéki nagyközségben és Erdély-szerte bizonyította, mekkora szükség van erre az elkötelezettségre, erre a szolgálatra. Legutóbb épp a Háromszék-laptalálkozó meghívottjaiként igényesen összeállított műsorukkal adtak nyomatékot e szolgálattevésnek. A kórus igényességét jelzi, hogy az Erkel Ferenctől Johannes Brahmson át Birtalan Józsefig terjedő repertoár előadásában Imre Klaudia zongorakísérete vagy Szőcs Melinda szólóéneke révén is rendkívül változatos volt.
A taps tehát nem csupán az alkalomnak, hanem az évek óta érlelt munkának is szólt, s külön öröm, hogy mindennek a szép számban jelen levő diáksereg is tanúja lehetett. Kívánjuk hát, hogy az uzoni Szivárvány minél tovább ontsa (hang)színeit, példája pedig minél több helyen ösztönözze a követőket. Mert a kodályi megállapítás, miszerint a zene mindenkié, csak így élhet tovább az elkövetkező nemzedékekben.
