A kisgazdaságok állat-egészségügyi szabályozásának megbeszélése, esetleges jövőbeni megváltoztatásáról szólt az a szakmai találkozó, amelyet Kaposváron rendeztek az elmúlt napokban magyarországi, ukrajnai, szlovákiai, szerbiai és romániai szakemberek részévételével.
A találkozó egyik érdekessége a Lajosmizse melletti zebufarm meglátogatása volt. A púpos marhaként ismert zebukat Guido Konrad németországi gazda tenyészti — mondta el lapunknak az egyik résztvevő, Bándeánu István sepsiszentgyörgyi állatorvos. — Kemény munkával mintagazdaságot hozott létre, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben látja a jövőt, de olyan fajtát szeretett volna tartani, amely nem nagy testű, viszonylag igénytelen, ugyanakkor magyarországi terjesztésével úttörőmunkát is végezhet.
A kis testű zebuk tenyésztése némely források szerint több mint háromezer éves múltra tekint vissza. Az elnevezés a tibeti zeba szóból ered, ami púpot jelent. Ez a púp a bikáknál feltűnően nagy, míg az üszőknél, teheneknél néha alig észrevehető. A púp lényegében hatalmas, olykor tizenkét kilogrammos izomtömeg, amelynek márványos húsa igazi ínyencfalat.
Szelíd igénytelenség
A törpezebu gazdasági célból létrehozott fajta, amelynél a legfontosabb értékmérő a hústermelés volt, csak ezután következett az igavonó erő, illetve a tejtermelés. A törpezebu teste a többi szarvasmarháéhoz képest lényegesen rövidebb, lábai feltűnően jól izmoltak, így az állat meredek területeken is magabiztosan mozog. A bikák testsúlya 400—550, míg az üszőké 250—350 kilogramm közötti, ezzel magyarázható, hogy taposásukkal lényegesen kevesebb kárt okoznak a legelő vegetációjában, mint a szélesebb körben elterjedt fajták. Az állatok színezete túlnyomó részt barna, fekete vagy egészen világos, de előfordulhat foltos, tarka, pettyes és vörös is. A bikák marmagassága 110—125, a teheneké pedig 90—110 centiméter. A tehenek általában 28 hónapos korukban ellenek először. Könnyen, általában emberi segítség nélkül jönnek világra a 11—13 kilogrammos borjak.
A lajosmizsei törpezebuk könnyen viselik a szélsőséges, zord időjárást, nyáron a legnagyobb forróságban sem szomjaznak, míg télen egy három oldalról zárt fészer áll rendelkezésükre, ahol nagy hóesés vagy szél elől menedéket lelnek. Nyáron elég nekik, amit a legelőn találnak, télen szénával takarmányozzák őket. Könnyen szelídülnek, répa vagy abrak etetésével meglehetősen hamar kézhez szoktathatók. A legtöbb helyen Európában azért vállalkoznak tartásukra, mert a gyepterületeket nemcsak lelegelik, hanem gyommentesen is tartják. Némely növényeket ugyanis a szelektíven legelő, púp nélküli szarvasmarhák otthagyják, így hatalmas területek válnak már-már hasznosíthatatlanná. Természetközeli tartás mellett egy zebutehénre 0,3—0,5 hektárnyi területet kell számítani, tehát azok is kialakíthatnak szemet gyönyörködtető gulyát, akiknek viszonylag kis földterület áll rendelkezésükre. Hosszú életű, szívós állatok, a magyarországi tapasztalatok szerint a megelőző állatorvosi beavatkozásokon kívül gyógykezelésre gyakorlatilag nem szorulnak. Igen sokáig tenyésztésben tarthatók, ismeretes olyan tehén, amely huszonöt éves korában még egészséges utódot hozott világra.
Hozzáférhető biohús
Amikor Guido gazda elhatározta, hogy zebukkal foglalkozik, először Ausztriában szeretett volna tenyészállatot vásárolni, de 2004-ben az ottani marhatartóknak oly sok előjegyzése volt — főként olaszországi vásárlóktól —, hogy legkevesebb két évet kellett volna várnia az első példányokra. Végül Stuttgart mellett talált rá egy tenyészfarmra, ahonnan egy bikát és négy tehenet vásárolt. Ezek a marhák és szaporulataik képezik a mai, több mint hatvan egyedet számláló állomány magját. A házigazda elmondása szerint ma már nem tudja kielégíteni a kéréseket, a tőle tenyészállatot rendelő vásárlóknak jó ideig kell várniuk.
A törpezebu húsa egyre keresettebb, hiszen könnyen emészthető, enyhén vadas, különös ízű. A vásárlók azért is hajlandók igen magas árat fizetni a zebuhúsért, mert ezek az állatok semmilyen gyógyszeres kezelésben nem részesülnek, így semmiféle szermaradvány nem kerülhet a szervezetükbe. Ily módon a legigényesebb biotermék-vásárlóknak is megfelelnek.
Egyre több zebu fejezi be "földi pályafutását" úgynevezett stresszmentes vágás során. A legelőn teljes nyugalomban él az állat, ott ölik le egészen váratlanul, ez is hozzájárul a hús kiváló minőségének megőrzéséhez. Mivel a zebu igénytelen, a hús előállítása meglehetősen alacsony önköltséggel jár, tehát könnyen szert tehetünk saját fogyasztásra is kiváló minőségű biomarhahúsra, amely napjainkban sokak számára más módon szinte elérhetetlen.
