A 19. századi nagyobb tűzvészek közé sorolható az 1834. szeptember 11-i tragikus baróti eset, amikor 80 porta égett le. A bajokat tetőzte, hogy Miklósvárszék Székháza, melyben a börtön is működött, a lángok martalékává vált. Baróton az a furcsa eset történt, hogy sem a rabokat, sem őrzőiket nem volt ahová elhelyezni, így pincébe zárták őket. Eme állapot tarthatatlanságáról és a nagy veszteségekről Bitay Károly dulló levelében a következőképpen tájékoztatta Háromszék adminisztrátorát:
,,Béldi László Administrátor Úrnak Kedvtelen kénytelenítettem a Méltóságos Administrátor Úrnak jelenteni, hogy folyó hónap 11-én délután 3 óra tájban egy menykő leütése által Baróton oly véghetetlen harapozó tűz támadott, hogy néhány órák alatt több mint 80 gazdák semmire lettek, melyek közül 16 provinciálista. Ezen szerencsétlen utca sorában lévén Nemes Székünk fogháza, egészen semmivé és hamuvá lett. A rabok dologra künn lévén, egy is közüllük el nem égett, sem el nem szökött, de a porkolábnak és a hajdúknak minden nemű portékájuk, úgyszintén a rabok számára, élelmikre a gabona és cipóliszt elégett. Szükségesnek látom, ha a Méltóságos Administrátor Úr egy előre való angária kivetése aránt a Királyi Kincstárnak rendelést tenni méltóztatna. Továbbá pedig mindhogy már ezen véletlen történet által a Nemes Székünk tömlöce végképpen elpusztult, alázatos tiszteletem mellett bátor vagyok a Méltóságos Administrátor Urat instálni, méltoztasson hathatós közbevetése által a Tekintetes Kormányszék előtt kieszközölni, hogy a most nemrégiben Nemes Székünknek ajándékozott székháza helyére egy új tömlöc és ezáltal a székház felépítésére bizonyos summa pénzt aplikáltassék, melyet annyival is inkább megnyerhetünk a Méltóságos Administrátor Úr közbejárása által, mi szerint a tömlöc felépítése elkerülhetetlenül szükséges, mivel a porkolábnak és a hajdúknak most lakhelyük nem lévén, ennélfogva a rabokat is pincékben kell tartanom mindaddig, amíg tömlöc épül. Bitay Károly dulló comisárus".
Az adományokról szeptember 14-én szintén Bitay Károly dulló tájékoztatja Béldi László adminisztrátort:
,,A Királybíró által adományozott és Miklósvárszékből összegyűlt gabona, mely 51 vékát tesz ki, az alábbi égettek számára osztatott ki: Benkő Sámuel, Kis Antal, Trinfuj György, Kis József, Kis Sámuel, Kálnoki Ferenc, Vaszi György, Lőrincz József, Debiczki Mihály, Ráduly Mihály, Takó György, Ráduj István, Réti Péter, Dimény Máté, Szakáts József, Szakáts János, Salati András, Gál István, Takó József, Jós Pál, Jós Ferenc, Kis György, Benkő Mózes, Nemes Istók, Takó Rebeka, Szabó Ferenc, Bágyi György, Nemes Antal, Beke Sámuel, Veres Péter, Beke Márton, Parafej György, Trinfuj Péter. A hajdúknak 61 forint adatott. Bitay Károly dulló, Barót, 14 szeptember 1834."
Októberben egész Háromszékről érkeztek a segélyek Barótra, viszont a veszteségek oly nagyok voltak, hogy évekig küzdött a lakosság, amíg helyreállította a tűz okozta károkat.
