Antal Árpád polgármester, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-szervezetének elnöke lemondását fontolgatja — derült ki hét végi nyilatkozatából. Nem ellenfelei hozták ki a sodrából, hanem — mit ad Isten — politikai eszmetársai.
Kár, hogy szavaiból nem derült ki pontosan, mi háborította fel, csak annyit tudtunk meg, rosszallja a klientúra tülekedését a szervezeten belül, s vágyai szerint a hozzáértésen és értékelvűségen nyugvó személyi politika szószólója lenne. Dicséretes elvek, kérdés csak az, s nem ártana, ha erre válaszolna, ki miért és miként akadályozta e vágyának beteljesülését, vagy kik is távolodtak el eme dicséretes alapelvektől.
Ilyen összefüggésben szemlélve a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök felkunkorodását, csak annyi olvasható ki szépen görgetett szavaiból, hogy vélhetőleg karcos ellentétek ütköztek össze a HKT egy éve halogatott újraalakításakor a sajtó kizárásával tartott ülésén. Rossz ómen, mert bizonyítja, amit kívülállók rég látnak s felrónak: az RMDSZ már jó ideje minden erejét a kormányzásban való részvételre, állás- és funkcióosztogatásra fordította, keveset törődött megyei, városi, községi szervezeteinek, illetve az alapszabályban rögzített tágabb, bővebb demokráciát biztosító testületeinek működtetésével. Azt is látni, a szövetség meglehetősen felületesen kezeli tagságát, hivatkozik ugyan rá, mint mögötte fölsorakozott erőre, de véleménye hidegen hagyja, s ami még lehangolóbb, fütyül a demokratikus vezetés igényének jegyében született testületek működtetésére. Példa erre legmagasabb fóruma, az SZKT, melyet két-három hónaponként összehívnak ugyan, de sem igazi, termékeny elemzést, sem a vezetést ellenőrző, rossz vagy kétes döntéseit elvető testületként nem jut szerephez. Funkciója annyi csupán, hogy a fontos döntések után a bólogatójánosok végighallgatják, megtapsolják a csúcsvezetés határozatait, s post festum szavazataikkal is megerősítik azt. A valódi döntések ellenben igen szűk körben, jóval korábban születnek. Ráadásul — csak az nem tudja, ki nem akarja — rég kikoptatták soraikból azokat, akik halvány ellenvéleményt fogalmaznak meg.
Már csak hab a tortán, hogy bizalmi embereik vezetik az önkormányzatokat, s hogy hiba a kalkulusba ne csúszhassék, övék, csakis övék a helyi politikai döntések joga is. Akárcsak huszonegy évvel ezelőtt, a Ceauşescu-rezsimben, amikor a megyei, városi, illetve községi első titkár dirigálta a néptanácsokat. Mondják, akkor diktatúra volt.
Az RMDSZ megszületése óta — több mint húsz éve — demokráciával, decentralizációval és ernyője sokszínűségével kampányol. Vizet prédikál, bort iszik.
