A Székelyföld nagy szülöttje Toró Tibor professzor, több akadémia tagja, a Temesvári Tudományegyetem fizika tanszékének vezetője — címeit, kitüntetéseit és előadásaira több évtizeden át kíváncsi akadémiákat nem soroljuk, nem is tudnánk mind.
Olyan könnyű kimondani: szülőföldünk nagy fia, Csoma Sándor, Szentkatolnai Bálint Gábor, Orbán Balázs és annyi száz mellett... Immár közöttük van. Nyolcvanadik életévében elhunyt a minap. Övéit csak vigasztalni tudjuk mi, vigasztalanok.
Tizenöt esztendővel ezelőtt ott szorongtam magam is a pesti Fészek klub termében, vártuk a professzor előadását. Kis nép nagy (hűségű) fia kegyetlenül kényszeríti önmagát arra, hogy mindenben otthon élhessen. Lehetőleg a legfontosabbakból mindent tudjon. Ennél alább már nem adni! Témája volt Madách főművének, Az ember tragédiájának fizikai vonatkozásai. ,,Mi, tudvágyat a szakhoz nem kötők" — mondhatta a fizika tudósa az író szavaival, a magyar irodalom mélységeiben Madách után kutakodva: mit, hogyan, miért?
Átpillantását vágyók az egésznek, írja Madách, mintha előlegezné önmagának és Toró akadémikusnak mentség helyett a kötelezettséget meg a bizalmat. És való igaz az idézet, helyénvaló, mert Budapestre azért hívták meg, beszélne a Tragédia tudományfilozófiai vonatkozásairól. És a székelymagyar tudós elvállalta.
Mellékelte bevezetőjében valamelyik vezércsillaga szavait, jegyzeteim szerint Heisenbergét, mentségére, ha esetleg tévelygő szakembernek, esetleg kontár irodalmárnak merészelné tartani valaki. De ki merné?! Nos, idézem őt, őket: Szakember az, aki az illető területen a legtöbb hibát követi el.
A Tragédia húsz kiadásának fedőlapjait szerezte meg Toró professzor a világ sok sarkából, csak úgy, a székelyudvarhelyi egykori maturandus érdeklődésével. Ha arra jársz — kérte világba menendő tudóstársait, ismerőseit, küldenének neki Dél-Afrikától Japánig Madách-fordításokat. És azok utánanéztek és küldték! És elmondja nekünk, csak úgy, mellesleg, hogy a Tragédia svéd kiadását Budai György készítette, illusztrálta 1935-ben, aki fametsző. Londonban aztán lord lett belőle. És Toró Tibor el is helyezi Budai Györgyöt is a képzőművészetben, ahogy illik, valahol Nagy Imre meg Gy. Szabó Béla közelében.
A legrokonszenvesebb rögtönző előadó, akit valaha láttam, hallgattam. A vállalt témában egyenes úton haladva számtalan ösvényt is megmutat, a témához tapadó mozaikot, mert ezen a világon minden összefügg a természettudományokban. És ezt tudta már Madách is — mondotta Toró, és eligazít, idéz, kapcsol össze mindeneket ott előttünk. Ilyen ember nincs is, talán csak Ő egyedül! Ezredév után a Nap kihűl, azt pótolni kell valamivel. Ezen is töpreng Madách Imre a Tragédiában. Hőhalál. Fűtőszerül a víz ajánlkozik, hangzik el ott.
Na de Toró professzor nem állhat meg itt! Ő még azt is tudja, hogy eredetileg kínálkozik szerepelt a kéziratban, de a filozofikus dráma első tudós kritikusa, Arany János az ajánlkozik igét írta be! Fizikus-irodalmár-neutrinó szakemberünk, aki, lám, stiliszta is, az eredeti Madách-szót jobbnak, tartalmasabbnak tartja, mint Arany beírt igéjét.
Toró Tibor sűrűn idézi Jean Ruselot francia költő véleményét a Tragédia egyes passzusairól. Azt is érdekesnek tartja Toró, hogy csak egy ember, a tudós Kepler jelenik meg kétszer a Tragédiában. Tehát Madách számára igen nagy gondot jelentett a Föld, az emberiség jövője. Lássuk, az űrutazásról: a súly nem létezik. Tehát Madách tudott, sejtett valamit a súlytalanság állapotáról. És Toró ezt is följegyzi magának, nekünk. A VIII. színben Kepler horoszkópokat készít az uralkodó számára, pénzért. No lám, a tudás, a tehetség megalázása Madách szemléletében. És Toró följegyez...
,,A szférák titkos harmóniájának" fizikus kutatója a humánum nevében szólalt Madáchcsal azon az estén Pesten, Magyarországon 1995-ben, ahol ugyancsak nagy szükség mutatkozott a harmóniára.
— A múlt század végén egy holland nő fordította le anyanyelvére a Tragédiát, német nyelvű fordítás után. A holland nő a könyvben közzétesz egy igen rokonszenves történelmi tanulmányt is a magyarokról, 1848-ról — tudjuk meg csak úgy mellesleg az előadó Torótól. És ezen még csak derülünk, megy tovább az ösvényen: — Ezt a tanulmányt 1892-ben magyarra visszafordította Erdélyi Károly temesvári piarista paptanár. Megjelent könyv formájában is... Ma nincs Temesváron piarista intézet. A magyar egyházak semmit sem kaptak vissza 1990 után sem — mondja —, míg a románok bőségesen... (1995)
Már alig van idő és levegő a teremben a beszélgetésre, ám egy úr szólal. Elmondja, hogy a hatvanas években egyik olasz szigeten járt a feleségével, ott belebotlott véletlenül Az ember tragédiája ügyébe. — Az is lehet, a professzor úr sem tud erről a mozzanatról — mondja.
Mi már súlytalanok vagyunk a kíváncsiságtól: Van, amit Toró Tibor nem tud?
— Arról van szó, hogy azon a szigeten egy páter örményre fordította Madách művét, a Tragédiát...
— Igen — kacag a tudós, a titkos szférák harmóniájának tudója velünk együtt —, tudok róla, a pátert Fogolyán Péternek hívják, ma is él, most Gyergyószentmiklóson tanítgat.
A tudós Toró Tibor vendégei voltunk akkor, két akadémiai előadása között. Később, másik alkalommal Szegedre hívták, az Ötágú Síp vendégei voltunk. Előadása után egy szállodai lakrészben szállásoltak el kettőnket. Ott panaszoltam el neki pohár sör mellett, hogy évtizedek óta nem tudom megérteni és megértetni magammal a térgörbületet, mi lehet. Buta vagy, közölte velem, amit amúgy is tudtam. Nagyon egyszerű, gondolj a kozmikus tömegvonzásra...
Utoljára Etéden találkoztunk négy esztendeje, akkor Gelu Păteanu (Gyalu) magyarul és románul egyként író költő emlékét idézte, akit Romániában a román hatalom ebrúdalt ki Kolozsvárról, Bukarestből, mert jogot formált ő is az emberi harmóniához.
Toró professzor róla is tudott mindent.
Immár székely magyar kristálycseppként helyet talált a kozmikus harmóniában. Próbáljunk meg annyit tudni Róla, mint amennyit Ő egyedül tudott mindnyájunkról. Akkor ott megbékél vélünk s a mindenséggel.
