Valahol, túl az Óperenciás-tengeren, Eger városában néhány könyvtáros egy bájos múzsától ihletve úgy döntött, mesés játékot indít.
A Meseszer nevet viselő, határokon átívelő program tulajdonképpen stafétajáték. Eger Sepsiszentgyörgynek és Feldebrőnek adta tovább ötletét, hogy a Kárpát-medence különböző könyvtáraiban gyerekek szórakoztassák mesemondásukkal a kicsiket és nagyokat.
A Székely Mikó Kollégiumba október 19-én érkezett el a játék. Kedden délután öt órától körülbelül ötven gyerek és felnőtt, tanító néni és tanár figyelte csillogó szemmel a résztvevők által előadott történeteket. Főleg öt-hatodikos diákok mondták a meséket, de fellépett egy hat és fél éves óvodás kislány is. A tizenegy gyereket (Damokos Kinga, Tankó Tímea, Tamás-Veres Dorottya, Hajdu Eszter, Veress Andrea, Sorbán Noémi, Péter Anita, Vén-Vinceffy Anna, Péter Annamária, Nagy Gellért, Krecht Hanna-Regina) Fülöp Anna magyar—német szakos tanárnő segítette a felkészülésben, mivel a játék fontos szabálya, hogy a mesét ne olvassák, hanem mondják.
A mesemondás után a Székely Mikó Kollégium könyvtárosnője, Forreiter Csilla átadta a stafétát a Csíkszeredai Márton Áron Líceum és a szentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum könyvtárosainak annak reményében, hogy e két iskola is segíti a játékot, mely egyszerre hagyományőrzés, tanítás és szórakozás.
19-én délután sokan megjelentek a Székely Mikó dísztermében, az iskola aligazgatónője, a Bod Péter Megyei Könyvtár képviselői és még a sajtó is ott volt. Nem tudhatjuk, ki hogyan élte meg ezt az alkalmat, egy azonban biztos, sokan nevettek, sokan mélyültek el emlékeik sűrűjében, sokan érzékenyültek el, mindenkiben érzelmi folyamatokat indított el a tizenegy résztvevő szenvedélyes mesemondása.
Be kell ismernünk, a huszonegyedik század emberére ráfér a gyerekek szeméből sugárzó remény, jó szándék, nyitottság, az álmokba vetett hit, az élet szeretete.
Minden résztvevő emléklappal és a szentgyörgyi édességgyár jóvoltából egy csomag cukorkával térhetett haza, s az édességből a hallgatóság is kapott.
Reméljük, a Magyarországról elindított, egyre terjeszkedő játék nem szakad meg, és sok szép mese hangzik még el a Kárpát-medence különböző szegleteiben, mosolyt csalva az arcokra, felnőttekére és gyerekekére egyaránt.
Tóth Gödri Iringó
