Hát igen, a gólyatábor rendkívüli és egyedi esemény volt ebben az évben a kilencedikesek számára, mivel a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium történetében ez az első gólyatábor, eddig a tizenkettedikesek mindig gólyahetet szerveztek.
Én mint ,,gólya" azt mondom, megérte, és nem bántam meg, hogy részt vettem a táborban. Az indulás picit fárasztó volt, ugyanis a két kilencedik osztály pénteken reggel 7 órára tanszerekkel és természetesen a hétvégére becsomagolt holmikkal érkezett iskolába. Délben 12-kor indultunk az iskola elől, három óra gyaloglás következett a Benedek-mezőig. Miután megérkeztünk, mindenki elfoglalta helyét, kaptunk egy óra szabadidőt, azalatt kipakolhattunk, és felkészülhettünk a ránk váró megpróbáltatásokra. Azután a tizenkettedikesek csapatépítő játékokkal fogadtak minket. Pénteken eseménydús napunk volt, este tábortűz, majd éjjel 12-kor kötelező villanyoltás, amit mind a végzősök, mind a gólyák szigorúan betartottak. Aznap éjszaka pár ,,szívatás" várt ránk, de azonkívül mindenki jól aludt.
Másnap hullafáradtan ébredtünk, de újult erővel reggeliztünk, és folytattuk a tevékenységeket. Ebédidőben a lányok krumplit pucoltak, a fiúk fát hordtak, hogy Kasléder József (tizenkettedikes) nagyon finom ebédet főzhessen nekünk. Közben pihenőt is kaptunk. Eljött a délután, estefelé mindenki hevesen készülődött a gólyabálra, de megérte, mert amikor összegyűlt a tömeg, mindenki nagyon boldognak és pihentnek látszott. A gólyabálban a szokásos király- és királynőválasztás végeredménye: az F osztályból Mihály Gergő lett a gólyakirály és Kicsi Katalin a gólyakirálynő, de a G osztályban is választottak királyt, Varga Norbertet, és királynőt, Nagy Juditot. Mindenki büszke volt a párokra. Ezután belevetettük magunkat a bulizásba, s ez elég sokáig tartott.
Vasárnapra csak a pakolás maradt, ahogy a szemetet szedtük, úgy kellett összeszednünk a szép emlékeinket a gólyatáborról. Míg jövet kötelező volt a gyaloglás, most kijöhettek utánunk a szüleink. Hazafelé éreztük, valami hiányzik, mert ahogy eljöttünk a táborból, egy-egy pici darabot kivettünk a szívünkből, de annál több emlékkel gazdagodtunk. Hát így telt nekünk a gólyatábor. És egész hét végén ez volt a mottónk: GÓLYATÁBOR, 2010, BENEDEK-MEZŐ.
Albert Ildikó