Ő akar valamit. Van egy célja. Azt szeretné, hogy tudjon minél több olyan emberen segíteni, aki rászorul. Ez mind szép és jó, de vizsgáljuk meg, hogyan jutott el R. ehhez a nemes kijelentéshez tizenhét évesen.
Hétéves volt, amikor az édesanyja meghalt. Édesapja az alkohol áldozata lett. Elvesztette az állását, így egyik napról a másikra pénz nélkül maradtak. R.-nek az utcára kellett mennie, és az emberektől kéregetnie. A pénzt, amit szerzett, édesapja elvette tőle, és R.-nek szembesülnie kellett azzal, hogy a cigaretta soha nem hiányzik az asztalról, a kenyér viszont annál inkább. A cipője miatt csúfolták az iskolában. Lyukas volt, és piszkos. Ezért sokszor igazolatlanul hiányzott. Egyik nap R. élete fordulóponthoz érkezett. Ilyen pontok mindenki életében vannak, csak kevesen használják ki. Egy férfi, nevezzük T.-nek, egyik nap odament R.-hez, és adott neki egy almát. Aztán odament másnap, és harmadnap is. Aztán egyszer azt mondta R.-nek, hogy menjen vele, mert a közelben tud egy helyet, ahol ingyen ebédelhet. Arra a helyre sok R.-hez hasonló gyerek jár, akikre T. rátalált az utcán. Taníttatja őket, rendes ruhát ad nekik. Együtt járnak a közeli templomba. R. két hétig bírta ott. Nem tudta elfogadni, hogy nem tehet azt, amit akar, hogy tanulni kell, hogy szót kell fogadni T.-nek. Úgy döntött, visszamegy édesapjához, ahol minden a régi maradt. R. újra az utcára került. Egyik nap T. újra elment, és adott neki egy almát.
R. azóta sem tudja, mint köszönje meg, hogy kapott még egy lehetőséget. Így jutot t eszébe: ha felnő, azt fogja teni, amit T.

Daragics Bernadette