Szombat délelőtt másfél-két tucatnyian vettek részt a volt munkaszolgálatosok sepsiszentgyörgyi emlékművének koszorúzásán, néhányan abból a több ezerből, kik az 1950-es, 1960-as években töltött katonaságuk alatt — ,,megbízhatatlan" származásuk okán — fegyver helyett az ásót, a csákányt forgatták — innen az emlékmű szimbolikája is.
Bartos Sándor az egybegyűlteknek elmondta, a megyei és városi rendőrség is faggatta, minő rendezvényre készülnek, forgalomelterelésre lesz-e szükségük, nekik még biztosításra sem, mondotta, meghurcolt, de megbékélt idősek ők csupán. Azaz mégsem teljesen megbékéltek, néhányuk mai napig sem kapja azt a kevéske kárpótlást, mit az állam ad (emiatt Strassbourgban perelnek), pedig fogynak nagyon, ha tíz éve a munkaszolgálatosok háromszéki szövetségének még bő két és fél ezer tagja volt, ma már alig félszáznál több, legalábbis ennyien fizetnek tagdíjat. És elégedetlenek amiatt is, hogy mikor a Széchenyi téren levő emlékművüket átadták a városnak, a városvezetés azt ígérte, karbantartja környezetét — a koszorúzáskor azonban inkább az elhanyagoltság mutatkozott.
