A terv célja a falusi környezet fejlesztése, az egyre beszűkülő élettér helyett életképes alternatíva kialakítása volt, ami a hagyományos gazdálkodás és mezőgazdaság felszámolásával szemben stabil megélhetést biztosít a falusi emberek számára. A régió hagyományos vendégszeretetére és természeti-kulturális adottságaira alapozva a megoldást a turizmusfejlesztésben láttuk. Az elképzelés az volt, hogy három Kovászna megyei faluban összehangoltan, az egész falusi közösséget bevonva építjük fel a vendéglátásra alapozott közösségfejlesztést, mégpedig új vendégházak létrehozásával, a színvonalas szolgáltatások alapját szolgáló szakmai képzésekkel, összefüggő szakmai területeken (panzióvezető, szakács, idegenvezető), folytonos segítséget nyújtva az erre a célra helyi szinten létrehozott tanácsadói irodák által mind az önfejlesztésben, mind a vállalkozások beindításában. Ugyanakkor arra is hangsúlyt fektettünk, hogy ezek a panziók, vendégházak ne egymástól elszigetelten működjenek, hanem a falu szintjén kialakuljon egy összehangolt turizmusfejlesztési folyamat, amelyben panzióvezetőktől helyi kereskedőkig, programszervezőktől önkormányzati képviselőkig mindenki részt vesz, aki ezen a területen tevékenykedik, tervszerűen és egymással összhangban építik fel szolgáltatásaikat. Ezt konkrétan helyi fejlesztési egyesületek létrehozásával kívántuk megvalósítani. A tervbe szakmai partnerként bevontuk a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületet is egy tanulmány, helyzetfelmérés elkészítésének feladatával, ennek alapján került volna kiválasztásra a három kedvezményezett falu a megyében.
A pályázat elkészült, a program felnyitása után elektronikus rendszerben az elsők között küldtük el, még így is a 110. volt a 600 befutott pályázat közül. Utólag még néhány nyilatkozatot és a fő pályázó, valamint az egyes partnerek által lepecsételt és aláírt partneri nyilatkozatot kellett beküldenünk Bukarestbe postán öt napon belül. A partneri nyilatkozatot a Kovászna Megye Turiz­mu­sáért Egyesület alelnöke, Sztakics Éva alpolgármester nem írta alá. Sőt, kisebb helyi hadjáratot indított annak érdekében, hogy ezt az elnök, Tamás Sándor se tegye meg, aki korábban elvi beleegyezését adta a partnerséghez. Még olyan formában sem, hogy utólag partnert váltunk, de legalább a pályázat kapja meg az esélyt az elbírálásra, formai hiba miatt ne utasítsák vissza.
Az elutasítás oka egyértelmű: rosszindulat, hiszen arra nincs ésszerű magyarázat, hogy a partneregyesületnek közel félmilliárd lej hasznot hozó, a megyének fejlesztést eredményező pályázatot miért utasítják el helyi szinten. Az Eurocenter Amőba munkát veszített, mert a 200 000 eurós költségvetés minden egyes pontja és részlete a megvalósítás költségeire bomlik a másfél év alatt. A pályázat, ha támogatást nyer, akkor megvalósul. Ez volt a célunk. Az igazi vesztes az a háromszáz ember, aki kiképzésben részesült volna, az a tizennyolc ember, aki már a terv alatt munkát kapott volna a vállalkozások beindításával, az a faluközösség, amely szakmai segítséget kapott volna a tervszerű fejlesztéshez, az a három Kovászna megyei falu, amelyik fejlődhetett volna... mi mind­annyian, akik nyertünk volna abból, hogy falvaink erősödnek.
A rosszindulat pedig a politikai ellenségképben rejlik. Sajnos, ezt a fajta magatartást folyamatosan tapasztalom: például a Sepsi Zöldút esetében, amikor közelharcot kellett vívni a terv minimális támogatásáért, mert a hivatalos vélemény szerint nem helyi érdek, tehát nem támogatható.
A felszínen szépet mutató színfalak mögött hihetetlen értékrombolás zajlik. Egymásnak feszülünk, egymás ellenségeivé válunk, jóllehet sokan közülünk ezt nem kívánjuk, nem akarjuk. Viszont van egy romboló erő, amely ezt irányítja. Az összefogás nevében. Nem számít sem óvodás, aki mit sem tud a felnőttek felelőtlen játékairól, csak azt tapasztalja, hogy szegényes körülötte minden, mert az óvoda "feketelistán" van. Nem számít az sem, hogy harminc ember utcára kerül, harminc szentgyörgyi család megélhetése bizonytalanná válik csak azért, mert a városi cég "ellenség" kezébe került. Nem számít sem ember, sem közösség, csak az "ellenség" ellehetetlenítése.
Ki veszít a végén? Mindannyian, mert pusztítjuk saját magunkat. Ezen a helyzeten csak úgy tudunk változtatni, ha olyan embereket küldünk felelős beosztásba, akik megértik, hogy egy közösséget képviselnek, és ennek felelősségével cselekednek, felülemelkedve saját kicsinyes személyeskedéseiken. Wass Albert szerint két embertípus van: a látó és a romboló típus. Fontos, hogy látó emberek kerüljenek döntésközelbe. Az alkotás, és nem a rombolás jellemző rájuk. Nagyon nagy szükségünk van erre, különben elpusztulunk.

BERECZKI KINGA,
az Eurocenter Amőba Oktatási Központ igazgatója, az Amőba Alapítvány vezetője, a Civilek Háromszékért Szövetség elnöke, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szö­vet­ségének vezetőségi tagja, az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács alelnöke, a LAM Alapítvány kuratóriumi tagja, a sepsiszentgyörgyi örnkormányzat MPP-frakciójának tagja