Ahányszor a sepsiszentgyörgyi piac felé megyek, az év bármelyik hónapjában nem mulasztom el megállni egy pillanatra, és szemügyre venni a járda közelében magányosan díszlő madárberkenyefát (Sorbus aucuparia L.), mely mindig szolgál valamelyes újdonsággal.
Most éppen elvesztette lombkoronáját, és piros termései díszítik csupán.
Páratlanul szárnyalt, fogazott szélű levélkéit már nem látjuk, sem a kora tavaszi fehér, ún. sátorvirágzatát, de vörös termése három hosszúkás maggal madárcsalogató eledel, jóllehet ellentétben a háziberkenyével (S. domestica L.), kisebbek a termései. Ez utóbbi halványabb színű és körte formájú. Mivel mindkét berkenyefaj magas csersavtartalmú, emberi fogyasztásra csak hosszabb tárolás után, illetve főzéssel alkalmas. Így lekvárnak, zselének elkészíthető. A hőhatásra viszonylag gazdagabb lesz pektinben és megmaradó cserzőanyagokban, hasmenés elleni hatása nő. A nyers berkenye paraszorbinsavja hasmenést, hányást okozhat nagyobb mennyiség elfogyasztásakor! A termés magas C-vitamin-tartalma okán érdemel figyelmet.
