Új harangok régi hangja
Sürgető volt az első világháború után beolvasztani Sepsibesenyő középkori harangját. Nem bírta már szusszal. Társát 1916-ban elrekvirálta a nagyszebeni magyar hadvezetőség. Így történt, hogy féktelen kedve telt a bukaresti harangöntőnek: az elrekvirált és hangjában meghibázott két harang helyett újat öntött, olyant, amelyen ott díszelgett a román királyi címer is!
— Mivel egyik harangjuk meghibázott, nálam rendelt helyette újat az eklézsia — tájékoztatott Lázár Imre mérnök, a székelyudvarhelyi Select harangöntöde igazgatója. — A régi besenyői harang gyűjteményem becses darabja lett, helyette újat öntöttem.
Az új harang szavára gyűlt össze az első falunapját ünneplő népesség kapuavatóra. Szabadon szálltak himnuszaink, és külön élményként hatott az ott elhangzott Bánk bán-ária, amit Badi Alpár maksai fiatal székely zenetanár adott elő. Az ünnepi laudációban, a falu hírességeinek említésekor esett szó a már jócskán elfelejtett egykori altábornagy, Szotyori Nagy Gyuláról (1887—1951), akinek ebben a faluban ringatták bölcsőjét, református lelkész nagyapja, Szotyori Nagy Áron pedig hosszú éveken át pásztorolta a falu lakosságát. Klasszicista ízlésű és az idők folyamán romossá lett kúriájuknak alapjaira később tanulótábor épült, a Csente-hegyet borító erdő szélére kirúgó családi sírkertben sorakoznak a família sírkövei. A faluközösség, a sepsiszentgyörgyi Gaál család nem feledkezett meg a kis sírkert ápolásáról.
Szotyori Nagy Gyula a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanult, később, katonai pályafutása során a magyar királyi honvédség altábornagya, érdemeinek elismeréseként a Johannita Lovagrend tb. tagja lett. Pályafutásáról a Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 című könyvben azt olvashatjuk, hogy a Ludovika Akadémia elvégzése után a bécsi hadiiskolába került. Részt vett a székely hadosztályban, ahonnan a románok Brassóba internálták (1920), Szamosújváron raboskodott. 1921-től az említett akadémián harcászatot, hadseregvezetést és hadtörténelmet tanított. Ezredesként nevezték ki a Hadtörténeti Múzeum igazgatójának, 1940-ben a marosvásárhelyi VII. hadtest parancsnokának. Neki, a háromszéki katonai jelességnek jutott osztályrészül, hogy a második bécsi döntés után annak a honvédcsapatnak az élén vonuljon be Sep­siszentgyörgyre, amely részt vett Észak-Erdély felszabadításában. 1942-ben vonult nyugalomba.
A történelem és a lepergett vörös fél évszázad az oka annak, hogy a szülőfalu elfeledte Szotyori Nagy Gyulát. Egyébként az is igaz, hogy már azok is mind a túlsó parton vannak, akik vele egy padban ültek a besenyői felekezeti iskolában, együtt tanulták a betűvetés és a számolás tudományát.

Hetven év után
A rendszerváltás után mégis megtört a jég Sepsibesenyőn. 2001-ben immár néhai Csabai Barna helybeli lakos maga készített emlékkopját, és elhelyezte a műemlék templom előterében. Ezen a falu második világháborús hősei között — kiemelten — szerepel Szotyori Nagy Gyula neve is. Sepsibesenyő egyetlen hősi emlékművét ünnepi istentisztelettel avatták fel. Csabai Barna mesélte e sorok írójának a helyi szájhagyományban megőrzött történetet az altábornagyról:
— Néhány nappal a sepsiszentgyörgyi bevonulás után az altábornagy hazalátogatott szülőfalujába. Az udvarról gyönyörködött az oda látszó hegyekben, amikor észrevette, hogy kapujában két szuronyos honvéd áll.
— Mit csináltok itt?
— Altábornagy úrnak alázatosan jelentem — felelte az egyik —, a főhadnagy úr parancsa, hogy ezt a házat reggelig őrizzük.
— Köszönöm. Leléphettek, és mondjátok meg a főhadnagynak, hogy én itthon vagyok a szülőfalumban, Háromszéken. A Székely­földön engem semmilyen veszély nem fenyegethet.
E sorok írója a kapuavatón tett ígéretet arra, hogy felderíti az altábornagy háború utáni életének eseményeit, megkeresi örök nyugvóhelyét. A szotyori Nagy család nem volt ismeretlen számomra, genealógiai táblázatán magam is dolgoztam, de éppen a kapuállító után derült ki, hogy az itt élő Páll család őriz néhány adatot, amelyen el lehet indulni.
— Páll Zsófia vagyok — szólított meg egy fiatal lány, és a legnagyobb meglepetésemre-örömömre átnyújtotta az altábornagy felnagyított portréképének és egy Budapesten 1945-ben kiállított egyházi halotti anyakönyvi kivonat másolatát.
— A nagyszüleim a Nagy család, pontosabban a Szotyori Nagy Gyula lánytestvére, Szotyori Nagy Mária lakását vásárolták meg, és több éven át, amíg Mária néni élt, egy lakásban is laktak. Mária néni is a tábor mögötti családi sírkertben nyugszik. Rendszeresen kijárunk oda édesanyámmal, idén is vittünk virágot halottak napján. Egypár éve a cserkészek rendezték a sírokat, felásták a begyepesedett hantokat, virágot helyeztünk el. A család maradékairól csak annyit tudunk, hogy valahol a magyar fővárosban, a Himfy utca 7. szám alatt éltek, egyik unoka, Bergh Sándor él, de soha nem járt Besenyőn.
Az információ igen hasznosnak bizonyult. Nyomban tudtam, hogy a Sepsiszentgyörgyön élő Gaál Sándor — egykori kommandói tanár — cserkészeiről van szó, aki jelenleg a Romániai Magyar Cserkész Szövetség elnöke/vezetője. Nos, ez a fajta munka az, mely miatt fel tudunk nézni a cserkészekre, pontosan ott tevékenykedtek, ahol a feledés már-már úrrá lett volna a sírhantokon.
A sors kemény fintora révén alakult úgy, hogy Budapestre kellett utaznom, ahol már robogott is velünk a villamos a Móricz Zsigmond körtér közelében, a Gellért-hegyre emelkedő Himfy utca felé. Sejtettük, ott már nem lakik Szotyori Nagy nevű család. A csengőhangra idős férfi nyitott kaput, a matuzsálemi korú Őry U. Sándor nyugalmazott hites könyvvizsgáló.
— Alattunk sok évvel ezelőtt lakott egy Nagy Zsófia nevű, kedves, székely származású úriasszony — mondta —, de már rég elhunyt. Egyetlen fia, Bergh Sándor, tudtommal Budaörsön él. Telefonszáma nagyon régi.
Másnap a megadott telefonszámon jelentkezett az ,,unoka", következő nap Bergh Sándor gyógyszerésszel személyesen köszöntöttük egymást.
— Én Sz. Nagy Gyula testvérbátyjának, Szotyori Nagy Pálnak (1884—1947) vagyok az unokája — mesélt a családról találkozásunk alkalmával. — Nagyapám Sepsibesenyőn született, királyi büntetőtörvényszéki elnök volt Budapesten. Érdekes, hogy felsége, Buday Ilona a háromszéki Szacsván született, de Brassóban keltek egybe. Édesanyám valóban Szotyori Nagy Zsófia, aki már Budapesten született 1923. május 10-én, s aki nagyon büszke volt székely származására. 1946-ban hunyt el Budapesten. Szotyori Nagy Gyulá­éknak nem volt gyerekük. Ő Budapesten hunyt el 1945 márciusában. A bombázás alkalmával egy nehéz bútordarab ráesett, és eltörte a lábát, s mert ki tudja, hogy milyenek voltak akkor az egészségügyi lehetőségek, halálát vérmérgezés okozta. Felesége, Hubay Margó húsz évvel élte túl férjét, 1965-ben hunyt el Monoron.
Bergh Sándor kifejezte óhaját, hogy mint kései unokaöcs, ellátogathasson Sepsibesenyőre, megtekinthesse a családi sírkertet. Október elején már ott álltunk a budapesti Farkasréti temető kolumbáriuma előtt. Az egykori jeles altábornagy maréknyi porát őrző urnafülkére egy szál fehér szegfűt helyeztünk el. Szotyori Nagy Gyula földijeivel, a zoológus árkosi Gelei Józseffel, a jeles szobrászművész bácsfalusi Istók Jánossal és a kézdivá­sárhelyi színművész Tompa Sándorral (Pufival) együtt alusszák örök álmukat.