Tekintettel életkoromra elhiheti az olvasó, hogy lélekben nagyon közel álltam ahhoz az öreg vargyasi Sütő Bélához, akit halála után talán most érte a legnagyobb tisztelet. Az 1970-es években havonta éjjeli felügyeletet kellett teljesítenem a vargyasi belművelésű szénbányában. Reggel hatkor már szabadultam, ilyenkor tudtam szóba állni az emberekkel, pótolgattam helytörténeti búvárkodásaimat. Vargyasi festett bútort rendeltem tőle Bicskén élő testvérhúgomnak, olyant, amelyen megjelenik a fehér nárcisz, minden vargyasi festett bútor egyedi motívuma, bár mindketten kételkedtünk: vajon ki tudjuk-e juttatni azt Magyar-honba.
- Hozzánk reggel hatkor már jöhet, mérnök úr, mert nem tudunk aludni. Ezzel az asszonnyal állandóan azt lessük, hogy mikor virrad, mikor kezdenek kukorékolni a kakasok - mondta Béla bácsi.
Ekkor mesélte el részletesen a negyvenes bevonulás tiszteletére készített díszes székely kapu születési körülményeit. Nem félek - mondta -, ezt úgysem tudja megírni a Megyei Tükörben, örökre nemes titok marad. Olykor feleségét, Giza mamát kérleltem: mesélné el szobáról szobára, milyen volt a berendezése a Daniel-kastélynak, hiszen ő ott szobalány volt. Így került papírra annak a belső bútorzatnak a leírása, amit ma már aligha lehetne rekonstruálni. Az egykor Vargyason készült székely kapu históriáját olvasóink ismerik, lapunk november 11-i számában részletesen beszámoltunk róla. November 14-én avatták fel ünnepi istentisztelettel a kormányzó szülőfalujában, Kenderesen.
Szotyori Nagy Áron barátom azzal a hírrel örvendeztetett meg kórházi ágyam mellett, hogy a Magyarok Világszövetségének vezetőségi tagjaként jelen lesz a kenderesi új kapuavatón. És érkezett is levele a napokban a világhálón. Szinte hihetetlen az a történelmi kontraszt, amit e sorok írója érzett, hogy a legfeketébb diktatúra idején a feledés rögei alá elrejtett kapuállítás megérte reneszánszát: az avatón tisztelgett a hasonlóképp halálra feledett Történelmi Vitézi Rend, a Nemzet Kapujának létrehozásában szövetséges társulatok, a vargyasi Sütő és Nagy család mai ivadékai, akik megérték, hogy nagyapjuk munkáját szabadon, tisztelettől övezve újravarázsolhassák.
- Büszke vagyok arra, hogy én is részese lehettem a kapuavató szervezésének - írta Szotyori Nagy Áron. - Különösen arra, hogy a magyar címer alá bevésettem, igaz, hogy kisebb méretben, a székely címert is!