Sajnos, annyi harcolnivaló és társadalmi igazságtalanság maradt napjainkra is, hogy nem ártana, ha néhány bátrabb ember a mai Ozsdolán felcsapna betyárnak. Az utókor hálával gondolna rájuk, és simán hősökké válhatnának akár napjainkban is. Vezérük lehetne például a polgármester, aki azért panaszkodik, hogy a költségvetés nem elég. Üres a kassza, semmire nincs pénz. Neki nem kellene egyebet tennie, mint hogy felpattanna szilaj autójára, bevágtatna vele a megyeközpontba a megyei tanácshoz. Ott Jeges stílusában, jeges hidegséggel végigmérné a tanácselnököt, Tamás Sándort, majd előkapná fegyvernek kinéző hatlövetű golyóstollát, és ráfogná azt kiáltván, ami ilyenkor dukál: pénzt vagy életet! A megyeitanács-elnök szúrós szemmel és bajusszal nézne vissza rá, de aztán engedve az erőszaknak, csak aláírná a költségvetés kiegészítését.
A pénzt Ozsdolán szétosztanák arra, amire most nem jut, és a szegény tanácsra rászorult szegények között. Később, akár Móricz Zsigmond, aki Rózsa Sándor a lovát ugratja címmel írt a híres betyárról, Iochom István is írna regényt a polgármesterről Dendyuk Szilveszter a kocsiját ugratja címmel.
Majd az erdőbirtokosok élére kineveznék Kun Kocsárdként kapitánynak a közbirtokosság elnökét, Pál Istvánt, és ők az éj leple alatt a pusztai lovak szilajságával megrohamoznák a foc­şani-i bíróságot, az erdők visszaszolgáltatását követelve a bírótól. Segítséget kérhetnek ehhez a háromszéki prefektustól, György Ervintől, aki lóhalálában rohanna megküzdeni a hegyen túli ellenfelével, a hétfejű bürokráciával, és úgy tűzné dárdája hegyére annak mind a hét fejét, mint az a másik György, a lovag.
Aztán lehetne szervezni egy szabadcsapatot útonállásra a hilibiekből, akik szívesen megrohamoznák a gelenceiek rönkszállító kocsijait, amelyek tönkreteszik a Hilib felé vezető utat, amelyet állandóan kaviccsal és pénzzel kell tömni, mégsem jó.
Ha a polgármester sikerrel járna pénzszerzési útján a megyénél, akkor lenne pénz kutatásra, hogy a geológus kutató Kovács Alpár ne Ghánába és Dél-Afrikába menjen aranyat keresni, hanem keresse ugyanezt Ozsdolán. Az igaz, hogy már itt is kutatott egy keveset, de csak homokkövet, tőzeget és tőzegiszapot talált. Ezért itt egyelőre szegény ember tőzeggel fűt és tőzegiszappal gyógyul. Aztán lenne pénz a motokrosszpálya után egy autóverseny-pálya kiépítésére is. Ez lehetne az Ozsdola-ring.
De továbbképzésre is jutna. Feltétlenül ki kellene képezni az ifjú ozsdolai lányokat a szövésre, hogy ne csak Ozsdola leánya legyen híres, hanem Ozsdola leányai is. És ha már a falu utolsó szövőasszonya, Amália néni unokája nem akar szövöttest szőni, akkor át kellene képezni őt cselszövésre. Ő szőné a hadicseleket a tulnici-iak ellen, hogy legalább az erdők egy részét kapnák vissza tőlük az ozsdolaiak.
Ha lenne pénz, akkor vámházat is kellene létesíteni a közös vranceai határon. Annál is inkább, mert itt nemsokára nagy autonómia lesz, és az ozsdolaiak nagy része ráadásul magyar állampolgárrá válhat. Mostanig a bereckiek vámolták a moldvai borszállítmányokat. A DN11-es út azt jelenti, hogy egy veder bort levettek a borszállító járműből, és egy veder vizet töltöttek helyette. A DN denaturált bort jelent — az ozsdolai D2-es út pedig azt, hogy 2 kiló Desirée pityóka egy kiló szőlő. Így beindíthatná Ozsdola a nagybani borkészítést. És akkor nem kellene A borvíz útjával kínlódni, hanem meg lehetne hirdetni A bor útját Vranceától Ozsdoláig és onnan a borivók pincéjéig. Eziránt sokkal nagyobb lenne az érdeklődés, mint A borvíz útja iránt.
A vámból, amit a pityókából és a szőlőből beszednek, tovább lehetne fejleszteni az ozsdolai—tiercéi (francia) kapcsolatokat. Tiercében már jártak Ozsdola fiai és leányai, jövőre meg őket várják itt. Ez jó lehet az ozsdolai romáknak is. Közismert, hogy Băsescu pontosan az ő ügyükben lobbizott Sarkozynél. Senki nem tudja, hogy miről szólt az ominózus vita ott, amit a tévében is láthattunk, de én leolvastam elnökünk szájáról, hogy azt mondta a francia elnöknek: ha sokat mérgesíti, akkor bosszúból, szégyenszemre az összes romát hazahívja Párizsból. Mire Sarkozy azt mondta, hogy erről szó sem lehet, és úgy otthagyta Băsescut, mint Szent Pál...
Kuti János