Várunk, várunk, de mire, és hogyan? Advent első vasárnapjától karácsonyig történik valami körülöttünk és bennünk. Illetve tudjuk és érezzük, hogy valaminek történnie kellene, mert ez a szokás, de ritkán van időnk leállni, és érezni ezt a maga teljességében. Rohan a világ, kell rohanni vele.
Ha éppen nem akad fontosabb dolgunk, és egyszer csak úgy hagyjuk magunkat rácsatlakozni a transzcendens közös áramlatára, és megnyitjuk lelkünket a Fent irányába, megtapasztalhatjuk a tisztulást, az emberi lét egyik őselemét: a várakozást. De van-e az embereknek idejük foglalkozni az őselemekkel háromszáz lejes gázszámla és két gyerek mellett? Rohan a világ, kell rohanni vele. Fiatalokat kérdeztem arról, hogy a várakozás kapcsán mi az, amit magukban hordoznak. Mire jó az advent? Ma ünnep-e az ünnep, vagy csak reflex?
Áron: Ritkán sikerül összejönnie úgy a családnak, hogy öten üljünk a vasárnapi asztalnál. Az évnek egyetlen ilyen időszaka a karácsony. Az advent számomra felkészülés erre. Megpróbálni őszintén odaülni ahhoz az asztalhoz. Érdekes, ahogy a négy gyertya vasárnaponként egyre ,,erősebben" ég, ami engem egyre jobban felruház lelkileg valami kiegyensúlyozottsággal, emiatt ez az időszak nagyon nagy boldogságot rejtett mindig magában. Persze, a vasárnapi gyertyagyújtások négy héten keresztül egyre erősebb ultimátumot is adnak, hogy valamiképp lépjek túl a hétköznapi kicsiny haragokon, bosszúságokon. Végül is az advent igazán jó időszak arra, hogy egy kicsit többet foglalkozzam a körülöttem lévőkkel, lelki békémmel és nem utolsósorban a hitemmel.
Boti: Elmegyek minden hétvégén templomba ilyenkor. Esélyt érzek ebben az időszakban, hogy lelkileg újjászülethetünk, megerősödhetünk.
Janka: Ürügy arra, hogy a család a mindennapi futás közepette kicsit együtt is legyen, ezáltal békés hangulat alakuljon ki.
Kata: Én karácsonyra mindig nagyon sok mindent kérek Istentől. Nagy dolgokat, mint például, hogy mindenkinek legyen fedél a feje fölött, legalább karácsonykor. De tudatában vagyok annak, nem kérhetek csak úgy, nekem is tennem kell valamit. Ezért az adventi időszakot arra használom ki, hogy próbálok én is minél többet adni, jobban odafigyelek másokra, tudatosabban keresem a rászorulókat, akiknek valami kis aprósággal örömet tudok szerezni, segítséget nyújtani. Az adventi időszakban minden pénteken szigorúan böjtölök. Lehet, mindez nem elég ahhoz, hogy kéréseim teljesüljenek. Reménykedem és bízom.
N. Nóra: Számomra az advent nem igazán jelentős ünnep, csak egy szó, ami semmit nem indít el bennem. A mi családunk nem vallásos, nem is szoktunk minden évben koszorút készíteni. Úgyhogy nekem advent csak egy üresség.
Annamari: A segítőkészségemet és a barátaimmal szembeni türelmemet igényli. Fontosnak tartom, hogy lelkileg megnyíljak, és ne csak karácsony estéjén gondolkozzam el ezen az ünnepen, hanem felkészülten nézzek a szeretteim szemébe.
Eszterke: Nagyon sok embernek, leginkább a fiataloknak az advent mindössze azt jelenti, hogy mindjárt itt a karácsony, a vakáció, s kapunk ajándékot. De én annak örülök, hogy vannak olyan emberek is, akiknek nem csak ennyit jelent, hanem valami sokkal többet.
P. Nóra: Az az igazság, hogy kisebb koromban, mindig az volt a legfontosabb adventkor, hogy szép legyen az adventi koszorúnk, és édesanyámmal együtt készítsük. A vasárnaponkénti ima az égő gyertyák mellett már mellékes volt, viszont berögzült. A tavaly és az idén már nem volt adventi koszorúnk otthon, de a vasárnapi közös imák, melyek jelzik, hogy közeleg a karácsony, nem maradtak el. Egyébként már csak ez a berögzült szokás maradt meg.
Péter: Sok piros kis fiókocskát juttat eszembe, amelyekben egyenként egy-egy kis ajándék lapul. Mivel már kinőttem ezeket a kis fiókokat, ezért próbálom mindennap észrevenni azokat az ajándékokat, amiket az élettől kapok. Szerelem, megbocsátás, szenvedély, tekintetek, gesztusok, mosolyok, ölelések, család, barátok, érzetek, illatok, fények, hangok, csókok, célok, döntések. S akkor megszületik a gyermek... Ha hiszünk egy gyermekben, miért ne hihetnénk a kicsi fiókokban is?
Ervin: Számomra az advent hó nélkül olyan, mint a töltött káposzta káposzta nélkül. Az adventet az teszi teljessé, ha első vasárnapján elmegyünk templomba, vagy akár fenyőágat szedni, esetleg venni a koszorú elkészítéséhez. Egy kis meleget mindenképpen hoz az én szívembe. Kellemes adventet mindenkinek, és élvezzétek azt a plusz három fokot, amit a fényesen égő gyertya melege ad, így is spórolva a gázszámlával.
Heni: A testvérem és édesanyám jut eszembe, akik órákat veszekednek azon, hogy milyen színe legyen a szalagnak a koszorún, vagy hogy hová kerüljenek a gyertyák, mert ez a legfontosabb dolog az adventben. Vasárnap este édesanyám, ki katolikus neveltetésben részesült, megfogja édesapám, a testvérem és az én kezemet is, és közösen elmondjuk a Miatyánkot, közben lehalkítjuk a tévét, de apukám mindig lesi, hogy ne maradjon le a filmről. Általában a második vasárnap már a Miatyánk is kimarad.
Bartha Loránd
