Aki most arra számít, hogy nagy terjedelmű áradozásokba kezdek, és égig dicsérem a bulit, téved, csalódást fogok neki okozni. Arra gondoltam, hogy egyszerűen csak leírom az élményeimet.
Egy péntek délután a Kovászna Megyei Diákönkormányzat csapata szokásos megbeszélését tartotta. Felvetődött az ötlet, hogy van egy Kiwanis nevű szervezet, amely hátrányos helyzetű gyerekeknek gyűjt, és hogyan tudnánk mi ebben segíteni. Így jött az a zseniális ötlet, hogy szervezzünk jótékonysági koncertet, amelynek bevételét felajánljuk a szervezetnek. Elkezdődött hát a nagy készülődés, tervezgetés. Tele voltunk ötletekkel és lelkesedéssel. Azonban nem volt olyan könnyű, ahogy elképzeltük.
Este 6 órakor már a Bisztróban egymást kérdezgettük, hogy vajon milyen lesz? Lesznek-e emberkék? Jó hangulat lesz-e? Meg a szokásos szervezői aggodalmak sokasága. Két diákzenekart hívtunk meg, a Reloadot és a Tobacco Bandet. Nyolcfelé már egyre többen és többen jöttek be, lassan kezdett megtelni a terem. Aztán közel százan lettünk. Elkezdődött! Néma csend... Aztán kezdetét vette a nagy buli. Eleinte még mindenki a helyéről hallgatta, ahogy a Tobacco Band varázslatos erdeje mesélt nekünk. Aztán lázasan elnyomtak egy cigit, persze csak a dal kedvéért. Majd amikor a Reload zenekar Rékája megkérdezte, hogy részegen ki visz majd haza, mindenki mutogatni kezdett. Az új nap varázsában ,,éget a rock and roll", és már mindenki felállva az első sorban tombolt. Szikráztak a fények, pörögtek a dobok, szakadtak a húrok. Körülöttünk meg bulizott a tömeg, hangosan ordítva a dalokat. Bon Jovi régi, halhatatlan dalára már beremegett a Bisztró. Hát még, amikor a meglepetés Crash zenekar is színre lépett. Az volt ám a nagy tombolás.
Aztán elhallgattak az énekesek, nem dübörgött a dob, megmaradt a hétköznapi zsibongás. Tűz és víz találkozott, csend lett hirtelen. Utcára lépve jóleső fáradtan, mélázva sétáltunk hazafelé, miközben arról beszélgettünk... de ez már egy másik történet.
Benkő Kata
