A napokban Oltszemre hívtak megpróbált sorsú gyermekeket köszönteni, nekik énekelni. Jóemberek ajándékot osztottak, én is tettem a magamét. Egyszer csak finom kopogtatást érzek a vállamon. Odafordulok. Egy gyermek hirtelen hozzám bújik. Simogatást vár. Aztán ,,kopogtatnak" a karomon, a hátamon. Álltak és vártak... hosszú sorban...

*

A társadalom szélére sodródott családoknak osztott ajándékot a polgármesteri hivatal néhány éve. Mesét mondok, énekelek. Egy kislány el nem mozdul mellőlem. Amikor haza indulnék, utánam szalad. Tetszik nekem adni ajándékba még egy... éneket? Adtam. Nevetve, dalolva futott el valamerre, az ajándékcsomagját a karácsonyfa alatt felejtve...

*

A Sugás kert udvarán osztott ajándékot a Rotary Klub. Akkor éppen velük szolgáltam. Ajándékosztás előtt a gyermekeket megtanítottam ifj. Matekovics János és ifj. László Károly közösen szerzett dalára:
Szárnyaszegett totyogó kismadár — képzelete messze jár.
Meg akarná mutatni: hogy törött szárnnyal is el lehet indulni.
Mondom a gyermekeknek, hogy mielőtt az ajándékot megkapják, segíteniük kell egy törött szárnyú kis madáron. A parkban bukkantam rá. Ha nagyon akarjuk, ha sokan akarjuk, ha összefogunk, és tiszta szívből énekelünk, a madár megérzi, és... megpróbál felszállni.
A gyermekek nagy nekibuzdulással belekezdtek az énekbe. Együtt énekeltünk. Még a felnőttek is hittek a csodában, ők is bekapcsolódtak. Egyre nagyobb hittel ment az üzenet az Erzsébet park fái köré. Egyszerre váratlan csend támadt. Majd kitört az üdvrivalgás. Hatalmas. A sokat látott, megélt komédiás nem hitt a szemének: a kristálytiszta égbolton átrepült egy madár...

*

Mint harmatcseppben a szivárvány fénylik fel Isten szeretetének záloga egy tekintetben, hangban, mosolyban...