Kilencven éve, 1921-ben született Nagybaconban Bardocz Sándor tanító, népnevelő, népművész. Az elemi iskola után a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium, majd a Nagyenyedi Református Kollégium diákja. A bécsi döntés után Székelykeresztúron folytatta tanulmányait. Pályafutását szülőfalujában kezdi, ahol egy ideig a lelkészt is helyettesítette.
Kétévi lisznyói tanítóskodása után vállalta az uzonkai tanítói sorsot (1950) és a nehéz körülmények között élő, sokgyermekes csángó családok gondjait. A maga adományozta területen Uzonkában iskolát és kultúrházat (1959), internátust épített, utóbbi tíz évig működött. Az oktatás 1980-ban megszűnt, és őt — harmincéves áldozatos nevelői munka után — egy évre rá nyugalomba helyezték. A vidék díszítő népi motívumait faragott és festett tárgyakon, lakásának mennyezeti kazettáin, bútorain örökítette meg. Uzonkai háza hosszú időn át valóságos házi múzeumként szerepelt a köztudatban. 1989-ben hunyt el. Síremléke a nagybaconi temetőben. Emlékét népes családja őrzi.
