Vigyázó szemünket Párizs felé irányítja Batsányi János, merthogy ott éppen a nép teszen vagy legalábbis próbál tenni igazságot. Ady lehajlik a szent humuszig, ott vallatja a göröngyöt, mely hasonlatos annak megművelőjéhez. Kányádi Sándor kortársunk hét, csupán hét szóban veti oda a választ a politikamentes művészetet fölburjánoztatni szándékolóknak: egyétek, akadna torkotokon!
Az utóbbi felszólító mondat nem idézet. Én érzem így. Mert így érezteti vélem Ő.
Íme az idézet, a hét szóból álló felszólítás meg figyelmeztetés:
JÁTSZVA MAGYARUL
aki megért
s megértet,
egy népet
megéltet
(l974)
Nincs ezen, mit magyaráznom, csupán a figyelmet kelteném: aki 1963-ban azt írta, az igazat keresem. Ez a kenyerem, az a költő nem írt és nem írhatott — mert egyetlen tömbből faragták ám — másként tizenegy esztendő, negyvenhét év után sem.
A világot meg lehet, tehát meg is kell érteni. És a próféta nem bogarászhat a világban kóborolván, nem tenyészthet zebrákat idegen föld homoki létű urainak, mert a megértett világot és a megértett igazságot kell magyaráznia szakadatlanul népének. Ez ige hallatik Kányádi hétszavas versében. Bizony, plakátolnám is szerte, de nincs még jogom hozzá. Hát azt is meg kell értetni az értetlenkedőkkel s a lanyhákkal, miért nincs jogom a magyar — benne a címben — szóhoz, a kiáltáshoz.
Ebbe a jogkötelékbe tartozik a költő szerint az is, hogy kötelességem és egyben jogom a néppel megértetni környező s könnyezve könnyeztető saját világát. Hiszen másként nem tudom megéltetni! És itt leljük a föld színén és nem elásva a próféciát is. A megértett világban könnyebben eligazodik az embernek fia, akkor is, ha nem Arisztotelész, Bessenyei György szavain-kenyerén nőtt föl önmagáig.
Egy kissé túlhasznált a költői hitvallás megfogalmazás, de nem baj, jó, ha azt már az iskolában megtanulják a gyermekek, nagydiákok, hogy van hit, amelyet vállalni kell, és vallani.
A naponta letörölt tükör tisztaságában tartja föl a hét szót Kányádi Sándor, és abban a hivatás is benne, minden nagy titkok nélkül. Közelíteni az igazságot az emberek felé — elegendő egy életre, sosem elegendő azonban egy nép számára mint kiosztott és elfogyasztható eleség. Az igazság benne a mindennapokban, akár a legszentebb keresztény ima mindennapi kenyere. Akinek igaza van, az abba soha nem nyugodhat bele, míg atyafiai nem ismerik eléggé a maguk s a népesség igazságát. Hát írni kell azt, és nem jégszobrokba kell menteni, mert ott elolvadnának, de sziklák, hegyek oldalába, kirakva fenyvesekből az igazság betűit.
