Sok gyötrelmet okozó, eddig több tekintetben célszerűtlenül oktatott tantárgy módszertana változhat meg a javára, ha az új tanügyi törvény románoktatásra vonatkozó előírásait alkalmazni kezdik. A törvény ugyanis kedvező fordulatot eredményezhet azáltal, hogy minden szinten előírja a román nyelv és irodalom sajátos tanterv és tankönyv alapján való tanítását (46. cikkely, 2. paragrafus).
A tankönyvekről a 69. cikkely úgy rendelkezik, azokat az érvényben levő tantervek alapján a tanügyminisztérium hagyja jóvá, és a jóváhagyott tankönyvek közül a tanár dönti el, hogy melyiket használja. A magyar államtitkár nemrég azt nyilatkozta, hogy az új tanterveken és tankönyveken már dolgoznak az illetékesek.
Mivel lapunk korábban beszámolt arról, hogy két évvel ezelőtt egy csíkszeredai pedagóguscsoport a Sapientia EMTE-ről — dr. Balázs Lajos és dr. Tódor Erika Mária docens, valamint dr. Lajos Katalin adjunktus — már kidolgozott egy reformtervezetet az öt-nyolcadik, illetve a kilenc-tizenkettedik osztályok számára, érthetően érdekel minket, mi lesz e tervezet sorsa. A három szakember ügyszeretetből már felajánlott egy megoldási változatot, ennek létét a minisztérium több ízben visszajelezte, a Tribuna învăţământului is szentelt neki egy ankétot. Felhasználják-e ezt a tervezetet? — kérdeztük dr. Balázs Lajostól.
A megkérdezett nem tudott megnyugtató választ adni kérdésünkre, noha az államtitkár minapi sajtónyilatkozata szerint őszre meglesznek a tantervek és a könyvek is, mert már dolgoznak rajtuk. Balázs Lajos csodálkozik a híren, nem érti, hogyan dolgozhatnak a tankönyvön, ha a tanterv még nem készült el. Reméli viszont, hogy a minisztérium, bár eddig nem tette meg, jelezni fogja, fel kívánják-e használni hozzájárulásukat vagy sem. Az olvasót emlékeztetjük: az általunk ismertetett tanterv fő erénye az volt, hogy a beszélt nyelvre összpontosított, és a romántanítást sok felesleges ballaszttól megszabadítva, gyakorlatias irányba tájolta volna. A fenti hír viszont azt a gyanút ébreszti, állítja több évtizedes tapasztalat birtokában, hogy fennáll az ,,elfuserálás" lehetősége. ,,Nekem az a történet jut eszembe, amikor a székely tavalyi bárcával lopja a fát az erdőből, majd kuncog a markába, hogy megint átverte az erdészt."
Balázs Lajos sajnálattal jegyzi meg: az új törvény nem írja elő, hogy a kisebbségi iskolákban románt oktatóknak ismerniük kell a tanulók anyanyelvét. E feltétel elmaradása, úgy véli, meg fogja osztani a tanárok és a szülők-tanulók társadalmát is. ,,Az egyik tábort azok képeznék, akik számára (ide sorolnám a szülőket és tanulókat, tehát az oktatás alanyait is!) fontos lenne, hogy romántanáraink legalább értsék tanítványaik anyanyelvét, a román nyelvtől merőben eltérő különlegességeit. A másikat pedig azok, akik a romántanítás jelenlegi állapotához nyíltan vagy burkoltan nem akarnak hozzányúlni. Nem általánosítok, hisz a Bolyai Nyári Akadémián több olyan román anyanyelvű romántanárral találkoztam, aki fontosnak tartja a tanulók anyanyelvének belső megközelítését, de olyanokkal is, akik megütköznek és stigmatizálják a magyar tanulót, ha staţia de autobuz helyett staţiune felől érdeklődik." Balázs úgy látja, a nemzetiségi iskolákban oktató romántanárokat kötelezni kellene arra, hogy továbbképzésükben a tanulók anyanyelvének megismerésére törekedjenek, tanulmányozzák a két nyelv azonos és eltérő vonásait is, hogy munkájuk eredményesebb legyen. Ezáltal előzhető meg, hogy tizenkét évi tanulás után sem tudják diákjaink megbízhatóan elsajátítani az államnyelvet, és hogy ez számukra kínos-keserves gyötrődéssé válik. Külön figyelmet érdemel, ahogy a célszerűtlen mai módszerek valósággal kiölik a diákokból a motiváltságot, ha erről a tárgyról van szó.
Balázs úgy véli, a tanári alkalmasság vizsgálata több figyelmet érdemel, a kisebbségi iskolákban sajátos tudásra és empátiára van szüksége annak, aki ott románt oktat, s ha azzal nem rendelkezik, alkalmatlannak kell nyilvánítani a feladatra.
