negyvenhez közeledik a DiákszínpadÉletre keltik az életet

2011. február 15., kedd, Nyílttér

Modern, újszerű. Sokszor akár érthetetlennek tűnő. Groteszken realista, abszurd, a rituális drámajátékba is áthajló darabok — talán így jellemezhetjük a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diák­színpad előadásait. Frissen alakult csapat esetében ezek a jellemzők akár mindennapinak is tűnhetnek. A Diák­színpadról azonban tudni kell: jövőben ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját! Ezért mondhatjuk, a csapat évtizedek alatt nőtt fel a feladathoz, olyan szintet ért el, melyhez egyetlen út vezet: sok munka, kitartás.

A ’72-ben alakult színcsoport megtartotta eredeti célkitűzéseit: a kisebbségi sorban levő romániai magyar kultúra ápolása, emellett — de nem mellékesen — a fiatalok színpadra szoktatása. Nemcsak Kovásznán, ­számos erdélyi településen, de az anya­országban is rendszeres vendégek. Ott vannak a nagy fesztiválokon, ugyanúgy, mint kis falvakban, eldugott helyeken, szórványmagyarok körében.
Eredményeikből csak ízelítőképpen: kétszer nyerték el az Országos Diák­színjátszó Fesztivál Nagydíját (1995 — Ősvigasztalás, 1999 — Örkény István: Egyperces novellák), s két harmadik, egy-egy első és második, valamint közönségdíjával is büszkélkedhetnek.
1972 és 1993 között Gazda József vezette a Diákszínpadot, őt követte Mol­nár János. A makk­falvi születésű rendező alap­képzettsége messze áll a szín­padtól: mérnöki, teológiai és informatikai tanulmányokat vég­zett. Rende­zői stílusa a ­mozgásra, testbeszédre fókuszál, felhagy a szövegcentrikus ­előadásmóddal.
Legújabb darabjuk — Mezei Katalin: A tér és idő játékai — bemutatójára március 5-én kerül sor a kovásznai városi művelődési házban. Egy nappal korábban a diákközösségnek mutatják be új produkciójukat. A szerző maga ajánlotta művének színpadra vitelét, ezt a kiváltságot a Diák­színpad kaphatta meg. "Kortárs szerzőről van szó, mondani­valóját talán még jobban megérti a mai nemzedék, a diákszínészek is jobban megkapják magukat egy-egy szerepben" — mondta Molnár János. Nyu­godtan merjük ajánlani mindenkinek: ne szalasszák el a bemutatót, az előadás rendkívülisége biztosított. Mondjuk mindezt az első jelenet ismeretében, melyet lapunk kovásznai olvasótalákozója alkalmával mutattak be.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2011-02-15: Nyílttér - Sylvester Lajos:

Hűség és függetlenség (Kovásznán járt a Háromszék)

Érdekes tapasztalni, hogy lapunk szerkesztőségi találkozóinak alapjában véve mindenike azonos vagy legalábbis hasonlatos, és mégis mindenik hangulata és légköre más. Legutóbb Kovásznán a szerkesztőket a jelenlévők egész termet betöltő sokasága lepte meg. A hangulatot természetesen a ,,lapcsinálók" személyisége és a lap olvasóival kialakult, sokak esetében több évtizedes, másoknál, fiatalságukból eredően, az újsággal való friss ismeretség hordozza.
2011-02-15: Nyílttér - Bokor Gábor:

Gyermekkorban kell megszerettetni a népdalt

Thiesz Katalin csengő hangját nemcsak szűkebb környezetében, Orbaiszéken ismerik és csodálják. Felsorolni is hosszú lenne minden fellépését, ahová elvitte a népdalt, a magyar kultúra és hagyomány szerves részét. Nem ezekről a fellépésekről kívánunk írni, Thiesz Katalin "másik" életébe akarunk bepillantást adni.