Modern, újszerű. Sokszor akár érthetetlennek tűnő. Groteszken realista, abszurd, a rituális drámajátékba is áthajló darabok — talán így jellemezhetjük a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad előadásait. Frissen alakult csapat esetében ezek a jellemzők akár mindennapinak is tűnhetnek. A Diákszínpadról azonban tudni kell: jövőben ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját! Ezért mondhatjuk, a csapat évtizedek alatt nőtt fel a feladathoz, olyan szintet ért el, melyhez egyetlen út vezet: sok munka, kitartás.
A ’72-ben alakult színcsoport megtartotta eredeti célkitűzéseit: a kisebbségi sorban levő romániai magyar kultúra ápolása, emellett — de nem mellékesen — a fiatalok színpadra szoktatása. Nemcsak Kovásznán, számos erdélyi településen, de az anyaországban is rendszeres vendégek. Ott vannak a nagy fesztiválokon, ugyanúgy, mint kis falvakban, eldugott helyeken, szórványmagyarok körében.
Eredményeikből csak ízelítőképpen: kétszer nyerték el az Országos Diákszínjátszó Fesztivál Nagydíját (1995 — Ősvigasztalás, 1999 — Örkény István: Egyperces novellák), s két harmadik, egy-egy első és második, valamint közönségdíjával is büszkélkedhetnek.
1972 és 1993 között Gazda József vezette a Diákszínpadot, őt követte Molnár János. A makkfalvi születésű rendező alapképzettsége messze áll a színpadtól: mérnöki, teológiai és informatikai tanulmányokat végzett. Rendezői stílusa a mozgásra, testbeszédre fókuszál, felhagy a szövegcentrikus előadásmóddal.
Legújabb darabjuk — Mezei Katalin: A tér és idő játékai — bemutatójára március 5-én kerül sor a kovásznai városi művelődési házban. Egy nappal korábban a diákközösségnek mutatják be új produkciójukat. A szerző maga ajánlotta művének színpadra vitelét, ezt a kiváltságot a Diákszínpad kaphatta meg. "Kortárs szerzőről van szó, mondanivalóját talán még jobban megérti a mai nemzedék, a diákszínészek is jobban megkapják magukat egy-egy szerepben" — mondta Molnár János. Nyugodtan merjük ajánlani mindenkinek: ne szalasszák el a bemutatót, az előadás rendkívülisége biztosított. Mondjuk mindezt az első jelenet ismeretében, melyet lapunk kovásznai olvasótalákozója alkalmával mutattak be.
