Nem tagadom, magam is áthágom néha a közlekedési szabályokat, de mindig törekszem arra, hogy ne zavarjam a forgalomban részt vevőket. Nem szeretném, ha Sepsiszentgyörgyre is begyűrűzne az a közlekedési nyomor, mely Bukarestben, Konstancán vagy a szomszédos Brassóban tapasztalható, az a káosz, amikor csak a pofátlan sofőr halad. Az oktatónak a szabályok betartására kell(ene) buzdítania a tanoncot, s nem rossz példával elöl járnia, mert az ragadós.
A sofőriskolában mindenki tanuljon meg szabályszerűen közlekedni, aztán az élet majd kiválthatja belőlük a rosszat, de az oktató lelkén ne száradjon. Félreértés ne essék, nem valami kollektív megbélyegzés készül, csupán néhány oktatóról van szó, s közülük kiemelten egyről.
Íme néhány eset, amibe belebotlottam: egy iskolakocsi a híd alatti körforgalomtól visszatolatott a szomszédos bevásárlóközpontig, egy másik a Gábor Áron utcának a Váradi József utcába való torkolatánál egyszerűen megfordult, harmadik a Benedek Elek utcából betért az Egészségügy sétányra, majd visszatolatott, s úgy fordult meg, amikor szabály szerint útelágazástól számított ötven méteren belül nem szabad manőverezni. Aztán több kocsit láttam gyalogosátjárón gyakorolni a parkolást. Többről fényképfelvételt is készítettem.
De leginkább Popescu mesterre háborodtam fel. Amikor először láttam gyalogátjárón oldalparkolást gyakoroltatni, üzentem neki egy ismerőstől, aki épp nála tanult vezetni, de nem volt hatása. Nemsokára egész közelről láttam ugyanazt a jelenetet, s be is szóltam az ezüstmázú Volkswagen Polo lehúzott ablakán, hogy ott átjáró van, mire azt válaszolta: tudjuk mi azt. Erre megkérdeztem, hogy akkor miért manőverezik itt, de csak legyintett. Harmadszor elég távol volt, így nem tudtam lefényképezni, de negyedszer is az átjáróra parkolt, egészen a közelemben, s akkor minden szögből lefotóztam. Meresztette is a szemét rendesen. Meresztheti most is!
