A Mikes Kelemen Főgimnázium diákjai már harmadik éve kapnak évfolyamonként olyan iskolaidőn kívül elvégzendő feladatot, mely kidolgozása nem csak nekik, hanem az egész iskolának a későbbiekben hasznossá válik. Emellett fontos célja, hogy ha még nem történt meg az évfolyam összebarátkozása, akkor ez egy közös munka alatt sikerüljön.
A tizenkettedik évfolyam már több éve az Otthon témát bővíti, feladatunk tehát, hogy az iskola valamelyik pontját otthonosabbá varázsoljuk. Lehet ez egy sarok, egy fal, egy terem. Ha már az uniós szabályok szerint minden iskolának rendelkeznie kell olyan büfével, amely nemcsak a kiszolgálást, hanem a helyben elfogyasztást is biztosítani tudja, egyértelműnek tűnt, hogy idén a büfé fog otthonosabbá varázsolódni. Elszigeteltük magunkat lepedők és ragasztószalagok közé, s úgy döntöttünk, a téli vakációnkat rááldozzuk.
Sokan kérdezik, miért ilyen felszabadultak nálunk a diákok, vagy miért tudnak könnyen társasági emberekké válni. Azt hiszem, ez a büfé nyomós indokként szolgálhat, hiszen a diákokat nem egy kórházhangulatú, kopott, koszos polc várja, hanem olyan terem, melyben szívesen leülünk. Ugyanez észlelhető a folyosókon is, ahol relaxsarkok várják a diákokat, s az egésznek a varázsa abban rejlik, hogy nem egy asztalos készítette a székeket és az asztalokat, nem egy festő a képeket, nem egy üzletből választottuk ki a világítótesteket, függönyöket, díszeket, polcokat, hanem mindent mi állítottunk össze.
Öröm mindemellett néhány munka előtt benéző, kíváncsiskodó édesanyát látni, akinek otthon meséltek már a büféről, vagy akár elmosolyodó, elégedett tanárarcokat kiszúrni, s közben összenézni csendesen az évfolyamtársakkal, hiszen ez a mi munkánk gyümölcse, ezt itt mind mi készítettük együtt, s itt hagyunk valamit a következő generációk számára.
Gazda Emese
