Akad, aki betegesen műveli, néhányan csak szórakoznak, de olyanokat is találtam, akik valóban rászorulnak. Talán a gazdasági válságnak köszönhető, hogy a lopások száma az elmúlt két évben rohamosan megnőtt, s rengetegen elmondhatják magukról, hogy legalább egy alkalommal elcsentek már valamit. Íme tehát néhány névtelen beszámoló:
A barátaim szórakoztatónak találták, hogy bármilyen élelmiszerüzletben járunk, a megvásárolt termékek mellett egy-két édességet zsebre tegyenek, ezért egyszer én is kipróbáltam. Azóta többször is loptam, de legtöbb 2—3 lejes dolgokat. (17 éves)
Szeretek öltözködni. Imádom az újabbnál újabb ruhákat, azt hiszem, a vásárlás az a dolog, amivel kikapcsolódom. De mint a legtöbb család, mi is anyagi problémákkal küszködünk, ezért volt már rá példa, hogy ha nem volt nálam elegendő pénz, a turkáló próbafülkéjében saját ruhám alá rejtettem a kiválasztott ruhadarabot, és szemrebbenés nélkül kisétáltam. Soha nem kaptak el, de hallottam már nem szerencsés esetekről is. (19 éves)
A kamera nem ijeszt meg, sőt, szerintem a legtöbb esetben nem is figyelik. Volt már alkalmam elvenni a pénztár előtt egy csomag rágót, esetleg édességeket. (16 éves)
Barátommal egy bevásárlóközpontban próbáltunk energiaitalt lopni. Előre megtervezvén az egészet, egy másik üzletben az ugyanolyan termék címkéit levettük, számítva az esetleges rajtakapásra, és ez esetben tudjunk arra hivatkozni, hogy egy másik üzletben vásároltuk. Megérzésünk, úgy tűnik, bejött. Az őrök ugyanis gyanút fogtak, figyelni kezdtek minket, majd amikor a pénztárhoz értünk, megkértek, hogy kövessük őket, és mutassuk meg zsebeinket. Természetesen próbáltunk a hamis címkékkel egy másik üzletre hivatkozni, de azt mondták, azonnal hívják a rendőrséget, ha nem ismerjük be a lopást. Megkérdeztem az őrt, el tudnánk-e esetleg intézni az ügyet anélkül, hogy a szüleinket értesítenék, ő azt mondta, megoldható. Kifizettük a termék tízszeres árát, neki lett egy kis zsebpénze, mi meg megúsztuk szárazon. (16 éves)
Megtetszett egy cipő, elmentem a hátsó terembe felpróbálni, felhúztam, a sajátomat beraktam a táskámba, és kisétáltam az üzletből. (17 éves)
Összeszedtem minden aprómat, és kértem az eladótól egy zacskó chipset. Amikor ő megfordult, hogy a polcról levegye nekem, felmarkoltam az aprót még egyszer, letettem megint a pénztárhoz, és kértem rá még egyet. Az eladó szó nélkül kiszolgált. (16 éves)
Gyűjtöm a különleges kanalakat, ezért bárhol járok, ha megtetszik egy-egy, azt berakom a táskámba. Loptam még egyszer egy poharat, és a barátomnak egy óriási hamuzót. (18 éves)
S itt megállok, bár folytathatnám még talán oldalakon keresztül a történeteket. Félreértés ne essék, kicsit sem találom szórakoztatónak a történteket, s bár megállítani nem, talán fékezni lehet még a fiatalokat, a következő generációt pedig ezen információk tudatában nevelni, hiszen senki sem büszke rá, hogy a nyugati Üdvözöljük országunkban! többnyelvű köszöntő után a Ne lopj! felirat virít románul.
Gazda Emese
