Bodó Csaba har­minchárom év­vel ezelőtt, középiskolás korában "fa­ricskált" bicskával, majd a 70-es évek végén már közös kiállításokon vett részt az akkori Me­g­ének­lünk, Romá­nia helyi és megyeközi szakaszain néhai Seres András néprajzkutató biztatására. Itt ismerkedett meg az aszimmetrikus bajszú néhai Jakabos István kézdivásárhelyi fafaragóval, akitől faragás közben sokat ellesett. Szívesen eljárt mintákért, tanácsért a pávai Deák Béla bácsihoz, így került kapcsolatba a népművészettel, később a Haszmann fivérek, a gelencei vitéz Kelemen Dénes segítségével gyarapította a népi faragásra vonatkozó ismereteit. Kedveli Zsö­gödi Nagy Imre rajzait és Szervátiusz Tibor szobrait, kettejük hatása munkáin is felismerhető. Domborművei­nek témavilága a falusi életmód, a már letűnőben levő szokások, mesterségek, munkafázisok, vallási jellegű munkákat is készít. Így próbálja átmenteni a falusi élet hagyományait az elgépiesedett utókornak. "Mellék­vágányon" foglalkozik a népi faragással, igény szerint kopjafákat, székely kapukat, apró dísztárgyakat, családi és helységcímereket készít. A kopjafák ellentéteként kezdte faragni az életfát, amelynek elemei az emberi alakok mellett a népi motívumok is. Mivel Gábor Áron szülőfalujának szülöttje, természetesen egyéni kiállítással először a berecki iskola névadó ünnepségén jelentkezett Ferentzi László iskolaigazgató kezdeményezésére. A Háromszéki Magya­rok Világtalálko­zó­ja alkalmával a berecki művelődési központban állított ki, Balogh András igazgató szervezésében, Jánó Mihály művészettörténész méltatta alkotásait. A megyeszékhelyen is volt egyéni kiállítása a Míves Házban. A Váradi József-iskola kisdiákjai Willmann Szabó Rozália tanítónő vezetésével színvonalas műsorral tették színesebbé a bemutatót, ahol Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója méltatta munkáit. Ez­után külföldi kiállítások következtek, a budapesti rákoshegyi önkormányzattól ka­pott meghívást, ahova Balogh András, a művelődési központ igazgatója is elkísérte, és az ő bemutató beszéde után a megnyitót Lakatos J. Péter, a Magyar Nemzeti Galéria főrestaurátora tartotta. Tót­komlós testvértelepülés meghívására Balogh András és Dimény Zoltán polgármester társaságában jutott el. Hódmezővásárhelyi kiállításán jelent meg a legnépesebb közönség, hiszen ott nagyon sok az ismerőse a közel tizenöt éves kapcsolatok révén a Gábor Áron Alapít­vánnyal, valamint a köztéri székely kapu által, amelyet 2000-ben állítottak a Népkert bejáratához. A kiállítás ötlete és egyben szervezője ismét Balogh András. A délvidéki Magyar­kanizsa régebbi meghívásának még nem sikerült eleget tennie, de kiállítási tervei közt szerepel. Tagja a Barabás Zsombor nevét viselő népművészeti egyesületnek, László Ká­roly biztatására részt vesz az egyesület által szervezett közös kiállításokon, a karácsonyi időszakot megelőzve a Vigadó kistermében szerveztek közös tematikus tárlatot.

Családjában nincs utánpótlás, lányai nem próbálkoztak a fafaragással. A községben a 90-es évek elején kultúrigazgatóként szeretett volna faragókört létrehozni, de nem járt sikerrel.
Most — nyugdíjazásra várva — több időt szentelhet a faragásnak, eleget tud tenni a megrendeléseknek, és közérdekű tevékenységekre is jut ideje. Így vállalta el önkéntesként a titkári teendők mellé a Gábor Áron Alapítvány vendégházának gondnokságát, jelenleg az alapítvány fennállásának 20. évfordulójára készülnek. "Sajnos, az emlékház udvarán gyarapodnak a kopjafák, tavaly szeptemberben vitéz Khell Ödön alapítványi elnök emlékére állítottunk, idén májusban pedig Orbán Árpádnak, alapítványunk mecénásának avatunk kopjafát halála első évfordulóján. Ennyi­vel szolgálhatja utódait és nemzetét" — vallja a berecki fafaragó.