Szebb helyet nem találhattak volna az első telepesek, akik a Bábolna- és a Kecskés-árok közötti hegyfarkon ütötték le az első cöveket. Akárcsak az Óriáspince-tetőről, innen is messze látni, kitárul a tündérszép háromszéki róna. A Kútpatakánál bronzkori cserepek kerültek napvilágra, a VIII–IX. században szláv telepesek mondták magukénak a Bodoki-hegység utolsó nyúlványát, a Hegyfarkot, a közeli Bábolna árkából, ahol a legkorábban csalja ki a földből a tavaszi virágokat a megütköző napsugár, majdnem minden történelmi kornak előkerültek tárgyi emlékei. Az egykori kőbánya anyagából épültek itt a legrégebbi házak. Ma már alig látszik, üregében a község húszéves szemetét tárolták, talaj födi, villámgyorsan meghódította a növényzet. A Szépmező felől érkezünk, kukorékolás, kutyaugatás jelzi: Angyalos él.
.jpg)
Ritka tanúfa és az új aszfalt
Szál krisztusakác a tanú
Hallgat a Szépmező. Eltűntek síkjárók, az egykori híres tanyák. A még álló épületek a volt állami gazdaság és a valamikori pártgazdaság emlékét őrzik, akárcsak a Bábolna árka, ahol már se híre, se hamva az egykori ezüstrókafarmnak. Magasra feltöltött medrében, mint valami viadukton fut alá az Angyalosi patak. Már a helyét is alig-alig látni az egykori vasútállomásnak: 1891-ben építette a MÁV. Csak az állam nyelvén, anyanyelvünkön nem adja tudtára a leszállónak a vasúti tábla, hol áll meg a Regio-Trans szerelvénye: Angheluş. Egyetlen krisztustövisfa maradt az állomás helyén, az is nagyon öreg, az arculatát állandóan változtató táj tanúja. A nép úgy hiszi, hogy szúrós ágaiból fontak koszorút a keresztre feszített Názáreti Jézus fejére. Tenyérsima aszfaltszőnyegen jutunk el Angyalosig. Berde József polgármester elmondta, azért nem folytatták az Állomás utcában az aszfaltozást, mert idén kerítenek sort a kanalizálásra, sajnálnák feltörni a friss réteget. Ha lerakták a csövezetet, összekötik a két irányból meglévő aszfalttal.
Új iskola, régi kapu
Mi ez a zaj? – kérdeztük. – Gelcsáváznak a gyermekek – felelte egy idős asszony (Bizonyára a román gîlceavă – zaj, ricsaj – elferdített háromszéki változatával van dolgunk.) Kicsengettek a Forró Elek negyvennyolcas ezredes nevét viselő elemi iskolában. Valóban hangos ricsajjal rohan az udvaron huszonhárom gyerek. Piros az arcuk, mert éppen ünnepi műsort próbáltak. Az új iskola elé visszaállíttatta a polgármester a fiatalon tragikusan elhalt tanító, Szász Róbert készítette székely kaput. Olvassuk feliratát: Állították a község adományaiból. A. D. M. M.
– Mikor helyezik el az új iskolára a névadó emléktábláját? – kérdeztük a polgármestertől.
– Ha befejeztük az épületet, mert be kell építeni a tetőterét, be kell fejezni a tanári szobát, csatlakoztatjuk a szennyvízhálózatra, s majd az ünnepélyes iskolaavatóra felkerül az emléktábla. Angyaloson – örömünkre – sokan tudják, ki volt Forró Elek.
Bár nem a szülőfalu földjében nyugszik, akárcsak Mikes Kelemen, soha nem láthatta meg Angyalost, emlékét megörökítette a falu: Angyalosi Forró Elek / az 1848–49-es / magyar szabadságharc / honvédezredese – olvassuk az emléktáblán, amelyet Vetró András fém domborműve díszít. Az emlékkopjával megjelölt hősi emlékművön csak a falu rangos negyvennyolcas tisztjeinek neve olvasható. Angyalos azonban vérrel is áldozott a haza oltárán: három tizedesi rangban harcoló negyvennyolcas halt meg a harctéren – Imoch Ábel, Kiss István és Mandel György –, tizenkét közhonvéd is elesett, poraik idegen földben nyugszanak. Bizonyára lapunk olvasói ráismernek majd olyan családnevekre, amelyeket ma is viselnek az angyalosiak: Budai Antal, Csóti József, Dombi Ferenc, Dancs Ferenc, Forró Károly, Gáspár András, Gödri Miklós, Kováts Sámuel, Kováts János, Lovász István, Pakuts Bálint és Tóth István – valamennyien méltóak arra, hogy nevüket valamiképpen megörökítse a faluközösség.
Forró Elek unokái Albert Levente felvételei
Beder Jolán és Tóth Erika tanítónő megfogalmazta: iskolai rendezvényekre nagyobb teremre lenne szükség, esetleg az épület tetőterében lehetne kialakítani. Az óvónővel együtt sokat dolgoznak az angyalosi pedagógusok. Farsangkor kivonultak a falu utcájára, rövid színdarabot tanultak be, amivel megörvendeztették a szülőket is. Minden évben megünneplik március 15-ét, de a föld napjáról, majd a madarak és a fák napjáról sem feledkeznek meg, amikor minden gyerek egy növényt vagy egy csemetét ültet az iskola udvarára.
Élő egyház
– Nem kell azt hinni, hogy itt begubózott a nép. Van élet ebben a faluban – mondta Kanyó Irénke, a helybeli református nőszövetség tagja. – Minden nőszövetségi konferencián jelen vagyunk. Az állandó taglétszám tizennyolc körüli. A nőszövetség elnöke a tiszteletes asszonyunk, Mátyás Judit. Túl vagyunk már az imahéten. Mi, asszonyok ajándékot készítettünk azoknak a lelkészeknek, akik akkor igét hirdettek. Ha kell, énekelni is tudunk. Van az egyháznak kórusa. Három férfi is tagja: a tiszteletesünk, Mátyás István, a férjem, Kanyó István és Ugri Árpád. Karmesterünk Szőcs Melinda. Mi fogadtuk a szepsiszentgyörgyi Gál Lajos Futókör csapatát, mely nemzeti ünnepünkön megkoszorúzta a negyvennyolcas emlékművet, amelyet a falu szülötte, tiszteletes Berszán Sándor szotyori lelkipásztor tervezett és faragott. Nálunk soha nem marad el a vendégfogadás és a kínálmáció, finom angyalosi pánkóval és forró teával vártuk a futókat. Ezek valóságos élő hősök...
Az említett református közösségi ház homlokfalán emléktábla hirdeti, hogy névadója, dr. Imreh Barna (1908–1982) Angyalos szülötte. A közösségi házat holland testvérkapcsolat révén tudták felújítani. A névadó néhai református lelkipásztor, helytörténész, genealógus és publicista volt, nevét 2006-ban vette fel a felújított református közösségi ház. A Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1926-ban. Kolozsváron jogot hallgatott, majd elvégezte a teológiát, tanulmányait a németországi Hallében folytatta. 1933-ban doktorált a brüsszeli egyetemen. Brassóban szolgált segédlelkészként, utána Mezőbánd és Alsórákos jeles és kiváló szónok-lelkipásztora volt. Megírta mindkét település monográfiáját, Győrbíró Pállal és e sorok írójával együtt dolgozott a Sepsiszentgyörgy helynevei című munkán (Aluta, 1980). Síremléke a sepsiszentgyörgyi vártemplom cintermében található, emlékét Marosvásárhelyen élő lánya őrzi.
Nem könnyű a legeltetés
Kanyó István, a református egyház megyebírója udvarán áll a Covalact Rt. tejbegyűjtő csarnoka. A szarvasmarhatartók egyesülete és a legeltetőbizottság elnökeként is faggattuk.
– A tavasz a tavalyi gondokat is felújította – mondta. – Túl vagyunk már a csordapásztor-választáson és a juhpásztorfogadáson. A gazdatársadalom úgy döntött, idén ugyanazokra bízza a jószág legeltetését, akikre a tavaly. Bonyolult kissé a legeltetés, mert a legelőterület mintegy húsz százaléka bebokrosodott, takarításra vár. A takarítást tulajdonképpen nekünk kellene végeznünk, amire külön pénz szükséges. Az a gazda, akinek legelőterülete van, nem fizet legeltetési díjat, illetve leszámítjuk a bér árából a terület és az állatlétszám függvényében. Eléggé nagy területről van szó, amit elhanyagoltak a múlt rendszerben. A támogatás révén várható pénzből csak a legelőterület egy részére tudunk műtrágyát juttatni. 130 hektárunk van a Halastó, Kövecsesarr, a Vágott nyír és a Pázsint nevű részen, amit a bizottság a tulajdonosoktól bérel. Adósságunkat, a tavalyi bérdíjat sikerült törlesztenünk. A csupán 13 hektárnyi községi legelőt is mi vettük bérbe a tanácstól. Az összterületen 600 juhnak és 50 szarvasmarhának kell megélnie.
Kanyóné: Itt a nők elöl járnak!
Kanyó István
Tizenhét állattartó gazda hordja a tejet az angyalosi csarnokba. Sorra születnek a borjúk, érthető, hogy megcsappant a tej. Két nap alatt gyűl össze 150 liter – tudtuk meg. Dicséretére válik az angyalosi állattartóknak: nem jelentett be kifogást a feldolgozó a tej minőségét, tisztaságát illetően.
– Ez a falusi élet. Mi meg vagyunk elégedve, valakinek itthon is kell élnie, dolgoznia, tevékenykednie – fűzte még hozzá a megyebíró, majd így folytatta: az egyház is belekapcsolódott a településszépítésbe. S mert a tulajdonát képező kultúrotthon előtt áll a negyvennyolcas hősi emlékmű, élő sövénnyel ültették körül. Ezt telepítenének a millenniumi emlékpark és emlékmű köré is.
Meghitt és bensőséges, vallásos és hazafias hangulatban emlékezett a falu a magyar szabadságharc és a háromszéki önvédelmi harc 162. évfordulóján – tudtuk meg t. Mátyás István lelkipásztortól. Koszorút helyeztek el a hősi emlékműnél. A tavasz azonban újabb gondokat hoz.
