Magyar fa sorsa

2011. március 29., kedd, Nemzet-nemzetiség

A csíkszentléleki félezer esztendős hárs a világhálót használók tömeges szavazása révén Az év fája Európában címet is elnyerte. Ez az értékelés nemcsak a matuzsálemi korú fát minősíti, hanem azt a közösséget is, amely, lám, egy fába kapaszkodva az összefogás önkormányzatiságban gyökerező fogódzóit leli fel, hiszen a szokásrend szerint a csíkszentlélekiek az egykori falugyűléseken a hatalmas fa koronájának oltalmában döntöttek a közösség sorsának emberek által is befolyásolható alakulásáról.

Az év fája Európában a széthúzások, pártoskodások révén hasadozó és töredező közösségek számára nemcsak jelkép, hanem az össze­fogás igényének és lehetőségének szavazatokba foglalása is. Az összefogásigényben szegényedő korunkban fontos üzenet ez, elsősorban azoknak a politizáló hajlamú fennforgolódóknak, akik egyéni ambícióikat, sokszor a kivagyiságukat az önszerelem tartományába emelve megfeledkeznek arról, hogy az alapvető, nemzetmegtartó kérdésekben, amilyen az önigazgatás, az önkormányzat egészséges működése, a durcás ellenszegülések ártalmasak.
A famotívumnál maradva a minap valaki szót emelt a kisborosnyói emlékpark kopjafaállításai ellen. Damó Gyula, a kisborosnyói panteon kopjafás gyarapodásának lelke elszontyolodva jegyezte meg, hogy a Kár­pátok Géniuszának uralgása idején halálra ítélt apró falucskában a cserefát ma tűzrevalóként is használják, s egyébként a faluközpont oázisszerű parkszigetén a fa tisztelete mintaértékű az ottani hársfa körönddel egyetemben, de van ott természetes kő is hatalmas andezittömbök formájában a falu, a közösség múltba és a jövő örökkévalóságába fogózkodó szimbólumaként. Van ezen a kopjafás, kőtömbös, turulmadaras és élő fás kis szigeten egy beton villanyoszlop is, amelyet a pokolba kíván mint a természetes környezetet zavaró, degradáló tárgyat a rászaladó tekintet. A kis park egy kis közösség emlékműve is. A magyar múltat élő fás, kopjafás, kőtömbös kötésbe fogó jelkép.
Ez az emlékjelegyüttes is védelemre, megbecsülésre és tiszteletre érdemesül, akárcsak a csíkszentléleki és annyi más élő fa. A kisborosnyói kopják pedig tovább élnek, mint a kályhákban elsenyvedő, halálra ítélt társaik! Ezek a fák haláluk után átköltöznek az emlékezés örökkévalóságába.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 487
szavazógép
2011-03-29: Nemzet-nemzetiség - Sylvester Lajos:

Zágon felé mutató csillag

Ismét nagy fába vágják fejszéjüket a zágoniak: felújítják azt az elképzelésüket, hogy Zágonban a Mikes–Szentkereszty-udvarház parkosított udvarának egyik sarkában, a kúria épületével átellenben felépítik Mikes egykori rodostói Magyar utcai házának hasonmását, és ezt, a kassai Rákóczi Múzeum mintájára, Mikes Kelemen Múzeumként működtetik.
2011-03-29: Nemzet-nemzetiség - :

Végh Antal öröksége

Jól dobbantott a Megyei Művelődési Központ a Jeles napok Háromszéken indító rendezvényén, a Végh Antal-emlékünnepségen az ágyúöntő és ezermester honvéd főhadnagy születésének kétszázadik évfordulóján, amelyen meglepően sokan vettek részt Csernátonból meg máshonnan is. Az ünnepi ceremóniák ilyen alkalmakkor szokásos rutinelemeit érzelmileg is családiasra hangszerelte Végh Antal leszármazottjainak jelenléte és fellépése, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum évtizedek alatt összegyűjtött mezőgazdaságigép- és eszközgyűjteménye, amely mintegy műszaki háttérként szolgálta a rendezvényt, ennek központjába a Végh-féle vaseke kiállított példányai kerültek, természetesen és az alkalomhoz illően szemléltetve azt a gondoskodást, amellyel a népes Haszmann família ezeket a tárgyakat kezeli és gondját viseli.