Pillanatnyi tűzszünet

2011. április 5., kedd, Nyílttér

Én, kérem szépen, informálódni akartam. Ismét. A legilletékesebbtől. Többszörösen is felhívtam a polgármester asszonyt, de ő szokás szerint, mindig elfoglalt. Kézdiszentkereszten a hírzárlat teljes. Így kénytelen voltam titkosszolgálati módszerekhez folyamodni.

Bár titkárnője nem mondta, de úgyis megtudtam, hogy neki mindig fontos intéznivalói vannak, akárcsak a tanácsnak. Bár béke és csend honol a községben, de azért zajlik az élet és a munka. Most éppen egyetértésben mérik meg a homokot, meg a kavicsot, a kormányzáspárti és ellenzéki tanácstagok egy­aránt. Azt, amit Kézdiszentkeresztre és Bélafal­vára szállítottak az utóbbi időben. Ez az eredménye annak, ha nem szereztek be idejében egy buldogképű boldog buldoexkavátort, amelyik elterítette volna, és akkor nem lehetne felmérni. Viszont most, hogy hűvös halmokba került, fel lehet mérni. Nem volt zárásbiztos az eszköz, amely szállította, ezért elfolyt belőle. Az útra szitált nyomokon, a lehullott homokon vissza lehet menni annak származási helyére. Sajnos, nincs mit tenni, fel kell mérni. És mivel másként nem lehet, ezért meg kell számolni a kavicsokat és homokszemeket.
Régen még kövesek voltak a Kádárok, Pappok, Lambok, Feketék és Lászlók. Ma lehet, hogy kavicsosak és homokosak lesznek a kézdiszentkeresztiek, nem úgy, mint mellékutcáik. Akkor még a takácsok ágyterítőt, asztalkendőt, szervétet, gyapotfüggönyt szőttek. Most néha csak cselszövéssel foglalkoznak. Szerencsére most a tájon éppen tűzszünetet tartanak. Esz­telnekkel, bár kimértek voltak, végül is kimérték a földeket. Csak az a kérdés, hogy errefelé meddig tart a békesség. (Lehet, hogy csendben máris köszörülik fegyvereiket: a torkukat?) Sajnos, háborúskodás nélkül is mindig fogyott az itteni lakosság, miközben az idő és a víz csendesen folydogált el, akárcsak most a sóder.
A borvíz viszont nem erre, hanem arra folyik. El. Ezért most nem erre töltik a Nemerét. Pedig százhúsz év óta számon tartják. Sokáig ömlesztve Kézdivásárhelyre szállították a borvizes asszonyok. A borvizek neve Mariska, Székely Kristály, Nemere és Vénusz volt. Aki itta, olyan szép lett, mit a szerelem istennője, Vénusz. Ma is szépek a kézdiszentkereszti lányok, de ma már nem borvizet árulnak Kézdin, hanem kólát és lapos vizet. Nem tejet a faluból, hanem sört a lerakatból. A faluban nem szénsavsűrítő működik, hanem a tanács, ahol néha magától is igen megsűrűsödik a levegő. A múlt század elején még harmincezer liter borvizet töltöttek naponta. Ma tejben, vajban és borvízben fürödhet a falu, mert a tej senkinek sem kell, a borvíz vidáman folyik a sáncban. Csak bele kell feküdni. Csak be kell ruházni, ha van pénz.
És a pénz a pályázatokban hever, amelyeket csak meg kell nyerni. Régebben az utcán hevert, csak le kellett hajolni érte, ahogy a közhely tart. Mostanság meg csak le kell feküdni érte, ahogy a kurvák mondják. Csak az a kérdés, melyik pártnak. A napszámosok régente azt kötötték ki, hogy a napszám és étel mellé egész nap borvizet kapjanak. Ma már nem ezt követelik, hanem azt, hogy egész nap kávét meg pálinkát ihassanak. Száz évvel ezelőtt a Román Királyság vámmentességet biztosított az itteni borvíznek. Most is vámmentesen lehetne szállítani. De ha kitör a nagy magyar autonómia, akkor esetleg ismét vámot vetnek ki rá. Tessenek igyekezni! Most még szabadon folyik a borvíz, és ettől egészségesek a polyániak. Ez mindenre jó: gyomor-, bélbántalmakra, reumára és hűlésre is. Sőt, harciasságra is serkent néha.
De úgy látszik, hogy itt is sok minden nehezen megy, különösen, ami új. Amikor a vasutat vezették erre, szintén százhúsz évekkel ezelőtt, nem akarták a vasútépítőket ide beengedni. Lehet, azt gondolták, amit a székely atyafi, akinek ki akarták sajátítani bennvalóját, és azt mondták, hogy a vonat pontosan ott fog áthaladni, ahol a csűrje áll. Mire azt mondta, hogy ő nem lesz bolond egész nap nyitogatni a csűrkaput a vonatnak.
Vannak most is új dolgok, amit a borvízivás ellenére is (ami jót tesz az emésztésnek) sokan nehezen emésztenek meg. Itt van például az energiafűz, amit szerencsére itt már termesztenek. Ez olyan értékes lesz nemsokára, hogy a fát fogja helyettesíteni. Ugyanis ha így gyilkoljuk az erdőket, akkor fa sem lesz. A fűz sokkal veszélytelenebb energiát ad, mint például az atom, amitől most éppen a japánok sugároznak. A fa már olyan drága lett, hogy a vendégeknek, akik ide jönnek, állítólag fát kell hozniuk magukkal, ha nem akarnak fázni. De szerencsére itt a fűz. Gyógyszer helyett is rágható kinintartalma miatt. A sok víz miatt sok lesz a szúnyog, emiatt elterjedhet a malária. Malária ellen jó a kinin, amit a fűz tartalmaz. Ne együk a kefét, inkább termesszünk és rágjunk füzet! Megterem, ahol egyéb nem. Persze hogy munka, baj, törődés van vele. De sok helyen már a fűrészkorpát is drága pénzért adják. Aki olcsó korpával akar tüzelni, az csak vakargassa tovább a fejét, abból ingyen korpa is hullhat. De jobb tüze lesz a fűznek. Fogy a világ kőolajtartaléka. Nem­sokára nem lesz benzin, és gázolaj sem. Ezért jó, hogy jelenleg erre is edzik a bélafalvi gyerekeket. Ők az iskolabusz mellett futva teszik meg az utat Polyánba. Így szokik és edződik a mai fiatalság.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 484
szavazógép
2011-04-05: Nyílttér - Sylvester Lajos:

Balog Józsi mutatóujja

A kézdiszentkereszti Há­rom­szék-találkozón régi polyáni emlékeimmel babrálva a Balog Józsi balladájával kapcsolatos történeteimet említettem. Ebben nem annyira az én históriám érdekes, hanem a népi kultúra történetében az a ritka helyzet, amikor egy balladahős és a valós személy azonosítható.
2011-04-05: Gazdakör - Bokor Gábor:

Új tejcsarnok, új elégedetlenségek (Változott a tejbegyűjtés rendje Gidófalván)

Április elsejétől változott a tejbegyűjtés rendje Gidófalván és a közigazgatásilag ide tartozó településeken, miután a Covalact Rt. a tejbegyűjtés jogát az Agro Bio Kft.-nek adta át, és saját csarnokait sorra felszámolja.