– Hogyan értékeli a konferenciát? Sikerült elérniük céljukat?
– Mondanom sem kell, ez egy nagyon mérsékelt konferencia volt, a tankönyvírás címszó alatt közelítettük meg a kommunizmus kérdését, hogy olyanok is eljöjjenek, akik egyébként ezt nem tették volna meg.
Felpuhítottuk, megszelídítettük a témát, hogy egyáltalán beszélhessünk róla, és ez nagyon elszomorító, hiszen hol állunk még az elítélésétől, a tettesek felelősségre vonásától, az áldozatok kártérítésétől. Ez megalázó egyébként, hiszen tudjuk, hogy a nürnbergi per a második világháború másnapján beindult. Nincsenek másodrangú áldozatok – szokta mondani Tunne Kelam észtországi antikommunista képviselő –, csak áldozatok vannak, Ábelek, akiknek a vére az égre kiált.
– Van-e valamilyen eredménye a három évvel ezelőtt megkezdett küzdelemnek?
– Folytatnunk kell a múlttal való szembenézést. Változás azért történt, hiszen a második világháború lezárásának 50. évfordulóján még nem tudták bevenni a szövegbe, hogy nemcsak fasizmus volt, de 2009 áprilisában nagyon hosszas lobbimunka, háttértárgyalások nyomán sikerült elítélni a XX. század mindkét európai diktatórikus rendszerét. Ezt nagy eredménynek kell tartanom, miként 1975-ben is nagy dolog volt, hogy a helsinki egyezménybe bekerült az emberi jogok kérdése. Ez mára a bibliai mustármaghoz foghatóan nagyra nőtt, és politikai tényezővé vált. Lassú folyamatról van szó, csakhogy az erdélyi magyarságnak nincs ideje további évtizedeket várni, hiszen a román nacionalista politika időre játszik.
– Van gyakorlati hozadéka a mostani közmeghallgatásnak?
– Tulajdonképpen ennek a konferenciának egy bújtatott célja is volt: hogy létrejöjjön, észrevétlenül, az úgynevezett antikommunista platform, kellőképpen szelíd legyen a kezdeményezés ahhoz, hogy az Európai Bizottság támogassa, anyagilag is. Ez megtörtént, és így intézményesíteni lehet ezt a fajta tevékenységet, ha nem is a Wiesenthal Intézet szintjén, de valamilyen formában. Sandra Kalniete képviselő létrehozta a Történelmi Emlékezet Megbékéltetése nevű munkacsoportot, s bár nem könnyű, valahogy belopjuk az európai köztudatba ezeket a kérdéseket. A másik nagyon jó hozadéka: eldöntöttük, hogy egy öt-hét fős csoport kihallgatást kér Băsescu elnök úrnál, dűlőre szeretnénk vinni a kommunizmus perét, gondolom, az elnök fogékony lesz a megkeresésünkre, mert elfogadhatatlan állapot, hogy több mint ezer ember vére kiált az égre, és sehol nincs semmiféle szándék a büntetőjogi felelősségre vonásra, vagy bár erkölcsi jóvátételre.
