Henning János felvétele
A hagyományos kalotaszegi hangszeres népzene dokumentált száz évének tekinthető huszadik századot szinte elejétől végigélő, hét évtizedet végigmuzsikáló neves cigányprímás, Fodor Sándor Netti életútján keresztül mutatja be a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, Száz évig című legújabb előadásában, kik voltak azok a zenészek, akik apáiktól, nagyapáiktól tanulták, majd örökítették fiaikra népzenei kincsünk egyik leggazdagabb dallamvilágát.
A férjét sirató asszonynyal indító és az előadást vele záró képsorok utalnak arra a nyolcvankét éves életútra, amely alatt Fodor Sándor Netti már gyermekként hegedűt fog a kezébe, tanul a kor legjobb muzsikusaitól, majd együtt húzza velük és fiaikkal, szerre eltemeti őket, és marad egy kor tanújaként, a régi zenészdinasztiák képviselőjeként egyedül az öregek közül (2004-es haláláig). Szászfenesi és lónai fiatal cigányok vidám tánca váltja a szomorú kezdő képet, felszegi csárdás és szapora, Nádas menti ritka legényes és páros táncok követik, Árus Béla és Sándor legényese, valamint a bogártelki Fekete János Poncsa legényese és Árus verbunkja vezet a kalotaszegi férfitáncok emelkedett világába. Bandák jönnek, bandák mennek, időnként együtt muzsikálnak, versengenek, élvezik a zenét, ez az ő életük, róluk szól az előadás. Viski Rudolf, ifj. Varga Ferenc Csipás, Antal Ferenc Árus, Kovács Simon Buráló, Nónika Miklós Hitler, Lakó Kicsi Aladár muzsikáját idézik. Fodor Sándor Netti hangfelvételről bejátszott mondatai mintha nem is a múltban hangzottak volna, egyenesen hozzánk szól, határozottan állítja, a maival szemben a régi zene "valóságos".
A kettős szereposztásban elkészített, Száz évig című produkció kamara-előadás, amit később nagyszínpadon is bemutat az együttes, a három párra épített táncanyag követi azt a hangulatváltást, amely, térjünk vissza az előbbi gondolathoz, a valóságos életre is jellemző. A juhait kereső pásztor motívum az elveszett boldogság keresését parafrazálja, ami ugyan a paraszti életben semmiképpen nem a bemutatott módon jelenik meg, de az előadás fikcióelemeihez illik, mozgásvilágában is ehhez idomul. Bár a produkció egészében nem olyan monumentális, mint amit korábban láttunk az együttestől a szászcsávási zenészek emlékére készített Csávási balladában, Könczei Árpád rendező-koreográfus elérte célját: elkalauzolta a nézőt egy értően dokumentált korba, és művészi szinten fejezte ki tiszteletét a ránk hagyott zenei örökségért. A Heveder zenekar pedig újfent a legjobbat hozta ki magából, hűen tolmácsolta a kalotaszegi hangszeres zene legszebb darabjait.
