Plugor Sándor grafikája
Van egy nap az esztendőben, amely a vers ünnepnapja, s nem véletlenül április 11-én ünneplik, hiszen ezen a napon született a huszadik századi magyar költészet egyik legnagyobb hatású alakja, József Attila és a prózában, esszében, versben, drámában egyként nagyot alkotó emigráns, Márai Sándor.
Összeállításunkban a magyar irodalomban mindig is központi szerepet játszó Vers előtt fejet hajtva erdélyi költők verseiből tallózunk, s nem véletlenül, hiszen aki olvashatta a nagy erdélyi költőtriász (Reményik Sándor, Áprily Lajos, Tompa László) vagy a tüneményes tehetségű, tragikusan korán távozó Dsida Jenő verseit, tudja, hogy Transsylvaniában, a trianoni kataklizma zsibbasztó szédülete és reményvesztése után mit is jelentettek az emlegetett költők és társaik versei. Hatásuk részben túl is mutatott az irodalmon, mint ahogy követőik, a kommunista diktatúra balszerencsés évadaiban alkotó költők verseinek java is több és más volt, mint csak s kizárólag esztétikai szempontból kiválóan megformált szöveg, s nagy szerepet játszott a többszörösen hátrányos helyzetben lévő közösség életében, magára találásában.
Összeállításunk, a bőség zavarával küzdve, az erdélyi Versek előtt tiszteleg.