Őstörténetünk, a népvándorlás, a honfoglalás, a magyarság Európa és az egyetemes kultúra kialakításában betöltött szerepének igazi megismerésére ma is nagy szükségünk van. ("Az a nemzet, amelyik emlékét veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és az vesztesége az egész emberiségnek" – Ipolyi Arnold)
Kézfogás egy ujgur lánnyal
A finnugor nyelvrokonság tény! Nemrég genetikailag kimutatták, hogy vérrokonságban nem állunk! Az is tény, hogy Julianus magyar barát 1235-ben Baskíriában még magyarul beszélő embereket talált.
A magyar nemzet öntudatának rombolása nem az első világháború után kezdődött a Tanácsköztársaság uralomra jutásával – mely folytatódott a Rákosi-, Kádár-korszakkal, valamint a változást követően a liberális-szociális-globalista keresztényellenességgel –, hanem másfél évszázaddal ezelőtt a belső-ázsiai rokonságot vállaló és bizonyító történészek és kutatók elhallgattatásával. Trefort Ágost (1817–1888) vallás- és közoktatási miniszter szerint: "Nekem mint miniszternek az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás elvét fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát!"
Történészek, régészek, nyelvészek, nemzetközileg elismert tudományos kutatók fogadják és fogadták el a szkíta–türk–hun–avar–magyar eredetet (urál-altaji kontinuitást). A szittya magyarok jelenlétét a Kárpát-medencében az Aldobolyban talált szkíta kard, a berecki szkíta gyöngyök, a zöldhalom-pusztai szkíta aranyszarvas is bizonyítja többek között. Torma Zsófia (1840–1899) világhírű magyar tudós a tordosi őstelep feltárásakor kiderítette, hogy Erdély népessége a mezopotámiai sumerokkal állt kapcsolatban. Alsótatárlakás 1961-ben Vlassa professzor által kiásott piktografikus táblái is sumer írásos szövegeket tartalmaznak. Rovásírásunk is mutat hasonlóságot egyes szkíta leleteken talált feliratokkal.
A honfoglalás előtti "ősmagyar korban" iráni nyelvekből átvettük a tej, tehén szavakat, alán eredetű az arany és híd, perzsa a vásár, vám, óorosz-óukrán a halom, lengyel, görög, török eredetű a búza, alma, ökör, harang, homok, gyűszű, gyász, ács szavunk. A nagyszentmiklósi avar kincs egyikén, a szarvasi tűtartón a rovásírás ezt írja: "Üngür démon... űzd, emészd el őt, Istenem."
A szkíták Krisztus születése előtt a VI. és V. században, a hunok Krisztus születése után a IV–V. században, az avarok a VI–VII. században érkeztek a történelmi Magyarország területére.
A gur név a szumir király szóból származik, ebből lett az ugur, hungur, onugur, ujgur, melyekből mai napig a hungár, ungar, hungarus, hungária stb. szavak eredeztethetők.
1977-ben a Marosvásárhelyi Székely Népi Együttes Kínában járt vendégelőadáson. Lőrincz Béla kedvesen emlékezik vissza arra, hogy elmentek Dzsungáriába is, ahol ujgurok éltek, és rokonságot tartottak a magyarokkal. Sok szavukban, törökös beszédükben érezhető volt a magyar beszédhez hasonló mondatszerkesztés. Magyar népzenerokonságot ismertek fel egy ujgur népdalban. Czegő Zoltánt az a szerencse érte, hogy részt vehetett Budapesten az Ujgur Autonóm Tartomány küldöttsége és a Magyar Írószövetség konferenciáján, ahol három ujgur férfi arcán is felismerni vélte háromszéki ősei vonásait, az asszonyok pedig a kendőt ugyanúgy kötötték, mint a mieink.
Számomra is szerencsét jelentett 1988. február 29-e, amikor egy színes kínai filmet láthattam Táncolni akarok címmel, mely film Dzsungária déli részén, Kína északnyugati tartományában, Ujgurban játszódik. Ekkor a magyar népi tánchoz nagyon hasonló ujgur ének és zene kellemes látványában volt részem. A filmet Guang Kunlan (Chünian) rendezte, szereplők: Bayíjan (Bajzsan), Meiliguli, Hasimu, Yibulain. Magunkat tiszteljük meg azzal, hogy szoros kapcsolatot tartunk a minket évezredek alatt sem felejtő ujgur rokonainkkal.
Szerintem nem az a lényeg, mely néppel milyen rokonságot ápolunk (hiszen például a besenyők, úzok, kunok, jászok beolvadtak a magyarságba), hanem az a fontos és szükséges, hogy ismerjük, óvjuk és ápoljuk kultúrkincseinket, legyen az monda, legenda vagy történelmi tény.
Dr. Szőts Dániel
