Komoly érzelmi következményei lehetnek az ember számára, ha súlyosan beteg hozzátartozója kezeléséről, sorsáról kell döntést hoznia – állapították meg amerikai kutatók.
A súlyos beteg emberek egy ponton képtelenné válhatnak arra, hogy döntsenek további kezelésükről, sorsukról. Ilyenkor a családtagokra vagy a meghatalmazottakra marad a feladat, hogy olyan kérdésekben hozzanak döntést, mint például az élet további fenntartása. Az Annals of Internal Medicine szakfolyóiratban megjelent cikk szerzői negyven tanulmány adatait tekintették át arról, hogy milyen érzelmi terhet ró ez a döntés a meghatalmazottakra.
Az esetek kisebb hányadában – elsősorban a közvetlen hozzátartozók – jelezték, hogy tapasztalatuk pozitív volt, mert ott lehettek szerettük mellett, és támogathatták döntésükkel. Jóval többször találtak azonban a kutatók negatív hatást, a családtagok szorongtak, bűntudatuk volt vagy kétségek gyötörték őket: vajon jó döntést hoztak-e. A megbízottak több mint harmada számolt be valamilyen érzelmi teherről, amely néhány esetben hónapokkal, sőt, évekkel az eset után is fennállt. David Wendler kutatásvezető azonban úgy véli, ennek nem kellene elbátortalanítania az embereket attól, hogy meghatalmazottat nevezzenek meg azokra az esetekre, amikor maguk egészségügyi okból nem alkalmasak a döntésre.
A tanulmányokból az derül ki, hogy a hozzátartozókat kevésbé viselte meg egy-egy ilyen döntés, ha ismerték szerettük akaratát az életvégi ápolással kapcsolatban. "Ha valaminek, akkor ennek arra kellene bátorítania, hogy adjunk előzetes iránymutatást" – mondta Wendler.
Ennek egyik típusa egy olyan rendelkezés, amelyben az ember felsorolja, hogy az életet meghosszabbító kezelések közül melyeket akarja, és melyeket nem. Ha a családtagok tisztában vannak ezzel az akarattal, akkor kevésbé jelent számukra negatív érzelmi terhet, ha a kritikus pillanatokban nekik kell meghozniuk a döntést. (MTI)
