Napjaikban egyre ritkábban találkozunk férfi tanítókkal, a szakma majdnem teljesen elnőiesedett, a tanítóképzőbe is egyre kevesebb fiú jelentkezik, óvó bácsiról aztán igazán ritkán hallhatunk, megyénkben is csupán kettő dolgozik.
Egyikük a harminchárom esztendős Nagyoláh Attila, az ikafalvi egykori "oskolamester", Szabó Lajos nevét viselő I–IV. osztályos iskola óvó bácsija. Felesége, Brigitta szintén pedagógus, óvónő, ő naponta ingázik Lécfalvára.
Attila családi hagyományt folytat, édesanyja, Nagyoláh Ilona a falu tanító nénije, aki a híres nagyenyedi tanítóképzőben végzett 1973-ban, fia a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőbe járt, 1997-ben diplomázott, ahol kettős, óvó- és tanítói képzést kapott. Az évfolyamon négyen voltak fiúk, de csak ő lett óvó bácsi.
Attila szabad idejében gitározik, tagja a kézdivásárhelyi Üzenet nevű keresztyén együttesnek, és rendszeresen gitározik a kis település óvodásainak és kisiskolásainak az ünnepségeken. Kezdetben nem akart tanítóképzőt végezni, de aztán megkedvelte, és most már úgy érzi, hogy akkor jó döntést hozott. 1997 őszén szülőfalujának iskolájába került, és összevont osztályokat tanított édesanyjával együtt, de a csökkenő gyermeklétszám miatt két és fél év után az egyik tanítói állás megszűnt, így Attila a felsőcsernátoni Bod Péter-iskolához került, ahol az V–VIII. osztályokban helyettesként különféle tantárgyakat oktatott. Másfél év után Felsőcsernátonban helyettes tanítói álláshoz jutott, de abban az esztendőben Ikafalván megüresedett az óvodapedagógusi állás – Marosi Éva férjével, Marosi Károly református lelkipásztorral együtt Dálnokba költözött –, s akkor merült fel az a lehetőség, hogy Attila édesanyja kerüljön az óvodába, fia pedig foglalja el a tanítói állást. Időközben azonban kiderült, hogy Nagyoláh Ilona nem lehet óvónő, mert annak idején nem kapott ilyen képzést. Így lett Attila 2001 őszétől óvodapedagógus.
A kisgyermekek hamar elfogadták – meséli Attila –, kezdetben tanító bácsinak szólították, de most már mindenki óvó bácsizza, a szülők is így szólítják. Az óvodában ottjártunkkor csak hat gyereket találtunk, némelyik betegség miatt hiányzott, a roma gyermekeket pedig a szülők magukkal vitték külföldre. Ha édesanyja egy év múlva nyugdíjba vonul, Attila szeretné átvenni a helyét, felesége pedig az óvodát intézné tovább.
