Mert a hetedik alkalommal ünnepelt együtt Bikfalva és testvértelepülése, a Nógrád megyei Alsótold, dr. György Zsolt alsótoldi állatorvos olasz versenykerékpárjával tette meg a 735 km hosszú utat, mintegy tisztelegve lakóhelyének a bűvös hetes számmal jelölt újabb találkozója előtt.
– Egy éjszakát Szeghalomban töltöttem, a másikat Torda mellett, a harmadikat már a kúriák falujában, Bikfalván – mesélte az állatorvos. – Sok évvel ezelőtt jártam még Romániában, akkor lekarikáztunk barátommal a Fekete-tenger partjára. A mostanit pedig amolyan nosztalgiafutamnak is lehetne nevezni – magyarázta.
Bizony-bizony – mondogattuk magunk is, mert hát az Észak-Cserhát vidéke nem éppen közvetlenül szomszédos a Bikfalva mögött emelkedő Bodzai-hegyekkel. A Nógrádiak a Cenk alatti várossal, Törcsvár vidékével is megismerkedtek, de számunkra is tartogattak meglepetést, ugyanis kijelentették, hogy az ő falujukhoz is kötődik érdekes néphagyomány, mégpedig a nagy erejű vitéz Toldi Miklós emlékéhez, mely Bél Mátyás (1684–1749) Magyarországot ismertető művének 1742-es megjelenése óta vált jobbára ismertté. A szerző ebben leírta, hogy a hatalmas testalkatú Toldi Miklós – aki Mátyás király kíséretéhez tartozott, és akinek rendkívüli méretű fegyverzetét a budai Bécsi kapun függesztették ki – a nógrádi Toldon született, és valamikor ennek a falunak volt a földesura. Függetlenül attól, hogy merőben mást írnak a kéziratos krónikák, s hogy Ilosvai Selymes Péter (XVI. század) szerint Toldi Miklós a bihari Nagyfaluban született, a legendás hagyomány él a toldiak körében, s éppen oly görcsösen ragaszkodnak ahhoz, mint például a székföldi erősdiek, akik holtbiztosan állították, hogy a betyár Rózsa Sándor több évig élt a falujukban, s búvóhelye a Vecerkő-szikla barlangjában volt.
A vita, hogy bihari vagy nógrádi eredetű-e a Toldi-monda, irodalmi körökben is felmerült, különösen Arany János Toldi-trilógiájának megjelenése óta vették egyre behatóbb vizsgálat alá az Ilosvai által feldolgozott monda keletkezésének és származásának kérdését. Ennek során a nógrádi eredeztetés is nemegyszer felmerült. Az irodalmi viták ellenére Toldon töretlenül élt és él a hagyomány, hogy Toldi Miklós toldi születésű, s a falu egykori földesura volt. A szabadságharc után a Cserhát falvaiban bujdosó Nagy Iván (1824–1898), verselőből történésszé alakuló személyiség még így emlékezett meg róla:
"S ha kelmed oly erős volt, miként a hír mondja,
Miért minden gazfit tőstől ki nem irtja?"
Később, mivel annyira nem hagyta nyugton az irodalomtörténészeket, történetkutatókat a Toldi-ügy, egyfajta megnyugtatásképpen kimutatták: hogy Nógrádban élt valóban egy Tholdy nevű család, amelynek egy ága Biharba szakadt, s az ősi monda valójában a család egy kiemelkedő vitéz tagja körül jegesedett ki, aki történetesen a mesebeli Miklós nevet viselte. Toldi személyét sokáig képzeletbelinek tartották, mert életéről kevés adat maradt fenn. A Told környéki kisrégióban 1320 és 1390 között élt vitézként és nagy erejű valós személyként tartják számon, emléke és alakja a néphagyományban valóban csak Nógrád és Bihar vármegyében maradt fenn legtovább.
